Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Bede Rita: Afrikai egység - illúziók nélkül
gáti hatalmak maguk is hozzájárulnak az apartheid politika fenntartásához és az ENSZ vonatkozó határozatainak szabotálásához. Az ENSZ-ben és annak szakosított szerveiben, a nemzetközi intézményekben, az országok közötti együttműködésben a kontinens fokozott szerepet játszott, de egyúttal az afrikai problémák növekvő száma jelezte a fekete kontinens rendezetlen gondjait.8 A kontinens országainak világgazdasági beilleszkedése, kapcsolódása a már kialakult, Afrika számára rendkívül kedvezőtlen struktúrákhoz igen szerény fejlődési eredményeket hozhatott. A gyarmati örökség felszámolása és a gigantikus fejlesztési feladatok között feszülő ellentét, a fejlett és a fejlődő országok között meglévő gazdasági, technikai, tudományos szakadék tovább mélyült, s növekvő feszültséget és differenciálódást idézett elő az Afrika és a fejlett tőkés országok közötti kapcsolatokban, de a különböző fejlettségű és gazdasági adottságú, társadalmi meghatározottságú afrikai ország között is. Az egyenlőtlen és perifériális beágyazódás, az együttműködés egyenlőtlen feltételei következtében nőtt (bár eltérő mértékben) az egyes afrikai államok függése. Az elvekben megfogalmazott neokolonialista politika számos afrikai ország gazdasági és politikai gyakorlatában épp az ellenkezőjébe fordult. A tőkés orientációt, illetve a fejlődés szocialista orientációját választó afrikai országok között az objektíve meglevő különbségek mellett erőteljes politikai differenciálódás is végbement. Ezt azonban nem lehetett véglegesnek tekinteni. A hatvanas évek végétől erősödött az afrikai országok regionális együttműködési törekvése, különösen gazdasági tekintetben. Olyan együttműködési formák jöttek létre, mint a Közép-afrikai Államok Uniója, a Kelet-afrikai Gazdasági Közösség, a Szenegál menti Államok Szervezete stb. Az afrikai országok politikai, gazdasági tevékenységének súlypontja döntően mégis a nemzeti kereteken belül maradt. Gazdaságuk afrikanizálását követően, a fejlesztési célok között sok a közös vonás, a megvalósítás módjai azonban — az útválasztás különbségeinek megfelelően - szignifikánsan eltérők. Az egységet erősíti, hogy a belső gazdasági, társadalmi problémák az egész kontinensen rendkívül hasonlóak, ami részben összefügg a közös gyarmati örökséggel és a világ- gazdasági környezettel. A sokasodó belső problémák, a növekvő szociális egyenlőtlenség számos afrikai országban a politikai hatalom militarizálásához, személyi diktatúrákhoz vezetett. Az országot kiárusító korrupt állami bürokrácia sem egyedi jelenség, mint ahogyan a radikalizálódó politikai mozgalmak sem azok. Politikai és gazdasági értelemben Afrika ebben a korszakban valóban instabillá és robbanékonnyá vált. A nemzeti fejlődés előrehaladásával sokasodtak azok az afrikai konfliktusok, határviták, amelyek nemcsak az érintett afrikai országokat állították szembe egymással, hanem állásfoglalásra és vitára késztették az afrikai országok szinte valamennyi képviselőjét. Ezek a viták többnyire az AESZ fórumain zajlottak, gyakran igen éles hangon, s az eltérő vélemények különböző csoportokat hoztak létre. 67
