Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Bede Rita: Afrikai egység - illúziók nélkül
neokolonializmus elleni harc együttes és következetes megvívásával lehet eredményes. A volt gyarmattartók politikai, gazdasági integrációi, „Eurafrika”-tervei tovább mélyítették az Afrikán belüli különbségeket, nézeteltéréseket. Ezektől a kapcsolatoktól az afrikai államok többsége nem tudott s nem is akart szabadulni. Ez részben elkerülhetetlen is volt, másrészt viszont e kapcsolatokat tekintve sok illúzió is élt az afrikaiak körében. Az Afrika-közi kapcsolatok új formáinak kialakításával a függőség korábbinál is súlyosabb, új, burkolt formáinak létrejöttét kívánták ellensúlyozni az integrálódó afrikai erők. Ez az időszak a „föderációk kora”, amikor államok uniója, illetve regionális csoportosulások formájában kezdték meg az afrikaiak egységük gyakorlati megvalósítását. Ezekben a törekvésekben úgy az együttműködés formáját, mint tartalmát tekintve, számos illúzió, irreális elem is napvilágot látott. Ilyen volt például az Afrikai Egyesült Államok ghanai ihletésű terve.7 Az afrikai államok többsége különböző okok miatt ellenezte és korainak tartotta a föderációk létrehozását. Részben a nehezen megszerzett függetlenséget féltették, részben a hatalom feladását látták a bizonytalan és kellően meg nem alapozott uniókban. Az integrációs elképzelések ellen hatottak továbbá a politikai személyiségek viszályai és az etnikai ellentétek. E tervek bukásának fő oka - amennyiben megvalósításukra kísérletet tettek - az egyesített országok fejletlenségében, illetve gazdaságaik nem komplementer jellegében keresendő. A föderáció afrikai tradíciói sem segíthették az afrikai integrációs törekvéseket. A regionális tradíciókat - amennyiben léteztek - túlságosan átszőtte a gyarmati jelleg, amitől a fiatal független államok szabadulni akartak, a korábbi preko- loniáiis egységeket pedig szétdarabolta részben maga a fejlődés, részben pedig az etnikai, vallási, törzsi ellentétek, az expanziós szándékokkal szembeni gyanakvás. Az egységtörekvések állami föderáció formájában való megvalósítása ebben a korszakban irreális és megalapozatlan volt, ennek következtében azok hamar felbomlottak, hosszú viszályokat hagyva maguk után. Ilyen sorsra jutott az 1958. november 23-án bejelentett Guinea-Ghana Unió. Az 1959. január 17-én deklarált Mali Föderáció négyes szövetsége (Szenegál, Dahomey, Szudán, Felső-Volta) létre sem jött, s a Szenegál és Mali részvételével 1959. január 17-én alakult államszövetség is felbomlott i960 augusztusában. Az éleződő Afrika-közi ellentétek áldozatául estek az olyan föderatív szerkezetű politikai pártok is, mint például az Afrikai Demokratikus Tömörülés (R D A), amelyek a nemzeti politikai pártokat területi szekciókként tömörítették. Nem realizálódtak a Szenegambia és a Nagy-Szomá- lia elképzelések sem, de az olyan törekvések sem, melyek az afrikai egység szellemével ellentétben, törzsi alapon szervezett államokat, államszövetségeket kívántak létrehozni, például Bakongó állam (a két Kongó és Angola területéből), az Ewe állam (Togo, Dahomey, Ghana területéből) vagy Hausszaföld (Niger és Nigéria területéből). Perspektívái elsősorban a politikai-gazdasági egységtörekvéseknek voltak. Ilyen volt az i960, december 15-19-én alakult Brazzaville csoport vagy az 1959 65
