Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Bede Rita: Afrikai egység - illúziók nélkül
lehetősége, hogy Afrikáról az afrikaiak kirekesztésével döntsenek, s elvitassák a kontinens népeitől saját múltjukat, kultúrájukat, azt a jogot, hogy sorsukat formálják. Az afrikai antikolonialista mozgalmak erősödésével mind gyakrabban szerepeltek afrikai kérdések az ENSZ fórumain, s a függetlenségéért küzdő világrész a nemzetközi politika eseményeinek homlokterébe került. A pánafrikanizmus új tartalmához kötődik a kontinentális összefogáson túlmutató nemzetközi szolidaritás gondolata. Ez elsősorban az afroázsiai nemzeti felszabadító mozgalmak összefogását jelentette. Ez a közeledés nem sokkal az Egyiptomban 1952 januárjában lejátszódott fordulat után kezdődött. Az ENSZ- ben az akkori indonéz külügyminiszter, Sastroamidjojo afroázsiai csoport létrehozására tett javaslatot.5 Megkezdődött az ázsiai és az afro-arab nemzeti felsza- badítási mozgalmak közvetlen antikolonialista és antiimperialista politikai, mozgalmi egységének előkészítése. A Colombóban tartott konferencia, majd az 1954 decemberében Bogorban megrendezett értekezlet Bandung előzményének tekinthető. Természetesen az egység felfogásában és a mozgalom perspektívájának megítélésében voltak eltérő nézetek, de az afroázsiai mozgalom politikai egysége Bandungban létrejött, fő célként jelölve meg a béke megvédését, a nemzetközi együttműködés előmozdítását, a kolonializmus, a faji elnyomás és az ellenségeskedés felszámolását, a „nemzeti szolidaritás” megteremtését.6 Az afrikai egység megteremtését célul tűző mozgalom jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a korszak végére Afrika népeinek túlnyomó többsége felszabadult a gyarmati sorból, s megkezdhették harcukat gazdasági és társadalmi felemelkedésükért. A mozgalom az Afrikai Egységszervezet (AESZ) megalakulásától kezdve Bandung szellemében nemcsak támogatta az afroázsiai szolidaritást, a kontinensek antikolonialista mozgalmi egységét, hanem ki is bővítette azt. A független afrikai államokat tömörítő AESZ az alapokmányában az el nem kötelezettség mellett tett hitet, így a függetlenné vált afrikai államok csatlakoztak az el nem kötelezettek mozgalmához. Afrika a nemzetközi kapcsolatokban kedvező politikai hatást is gyakorolt. A függetlenség megszerzése után keletkezett ellentmondások csak részben voltak afrikai eredetűek. Kölcsönhatásban voltak Afrikán kívüli tényezőkkel, köztük a tőkés nagyhatalmak neokolonialista törekvéseivel és a szocialista világrend- szer erősödésével. Az egység megteremtése ellen hatott a gyarmati megosztottság öröksége, de az európai dekolonizáció is differenciáló hatású volt. Az objektíve fennálló különbségeken és a belőlük fakadó ellentéteken a korszak végére nem lehetett felülkerekedni, s nem lehetett felszámolni a gyarmati múlt egyéb súlyos örökségeit sem, melyek jelentős tehertételként fokozták Afrika „természetes” megosztottságát. Afrika népeinek antikolonialista küzdelme és imperialistaellenes összefogása ellenére sem sikerült felülkerekedni sem a nemzetközi kapcsolatokban, sem a nemzeti politika szintjén a megosztó ellentéteken. Ezek „nemzeti” ellentétek formájában hamarosan jelentkeztek, sőt egyértelművé vált, hogy a törékeny függetlenség megvédése csak az antiimperialista összefogás és a 64
