Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Magas István: A francia gazdaság érdekei és az EK
tartósan nettó veszteségeket okoz, s felerősíti az egyenlőtlenséget a fejlett és kevésbé fejlett övezetek között. Az ezt ellensúlyozó közösségi szintű jövedelem-újraelosztás veszélye, hogy esetleg állandó, sőt erősödő jelenséggé válik, mely ebben a szereposztásban a donor országok érthető ellenérzéseit válthatja ki. Ha már szó esett a regionális különbségeket elméletileg enyhíteni hivatott újraelosztó mechanizmusokról, el kell mondanunk, hogy az egyébként fejlett nyugateurópai övezetben is meg szokás különböztetni a fejlett „magországokat” és az őket körülvevő periféria kevésbé fejlett területeit. E csoportosítás szerint a Benelux államok, az NSZK és Dánia a magországok, amelyekhez - az EK-n belüli helyzete, döntéseket befolyásoló s a közösségi érdekstruktúrában betöltött szerepe alapján - Franciaország is tartozna, de az országon belüli erős regionális egyenetlenségek, valamint a közös kasszából való részesedés nem teszik egyértelművé a besorolását. A „maradék”, amelyhez két nagy ország - Anglia és Olaszország - is tartozik, alkotnák a „perifériát”. Francia gazdasági érdekek és az EK A francia gazdaság Közös Piacon belüli alapvető érdekeit vizsgálva azt a módszert követjük, hogy ahol lehet, összehasonlítást teszünk az NSZK-val. A két ország a területnagyság, a lakosságszám, a gazdasági potenciál legtöbb mutatója tekintetében megelőzi európai versenytársait; nem véletlen, hogy mindkét országban a nemzetközi összehasonlító tanulmányok első számú viszonyítási pontja rendszerint a szomszéd ország megfelelő adata. Az i. táblázatban összefoglaltuk a két gazdaság néhány fontosabb mutatójának alakulását. A két ország gazdaságának dimenzionális és fejlettségbeli, sőt strukturális hasonlósága ellenére, Franciaország még mindig nagymértékben érzékeny mező- gazdasági termelésére és kivitelére, s az energiabehozatalának viszonylag nagy súlya miatt fokozottan sebezhető. Az EK intern kereskedelemében való érdekeltsége nagyjából azonos az NSZK-éval. A kisebb francia exportkoefíiciens részben magyarázat arra, hogy Franciaország miért kevésbé hangos szószólója a szabadkereskedelmi eszmék korlátlan elterjesztésének, s inkább híve a nemzeti termelés, nemzeti piac más EK-tagországok - így mindenekelőtt az NSZK - számára már meglehetősen idejét múltnak tűnő védelmének. Mi több, a kormányzat a nemzeti piac „visszahódításáról” beszél. A megváltozott világgazdasági környezethez való alkalmazkodás viszonylagos (az NSZK-val történő összevetésben kifejezetten csekély) sikereiről tanúskodnak a cserearány-mutatók. A szocialista országokkal lebonyolított forgalom részarányáról szóló adatok némileg érzékeltetik a két ország eltérő érdekeltségét a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban. Jóval nagyobb különbségek mutatkoznak azonban az országok államigazgatá48
