Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - Gazdag Ferenc: A változás korlátai: Mitterrand külpolitikája 1981-1983 között
mel feltétlenül figyelmet: a kilencek Velencében megfogalmazott közös állásfoglalását (1980) a térség problémáiról Giscard személyes sikernek tekintette. Mindenekelőtt abban a vonatkozásban, hogy a világpolitika egyik legkényesebb kérdésével kapcsolatban sikerült egy közös EK-álláspontot kialakítani. A közös fellépés hangsúlyozott félretolásával a szocialista párti kormány a térségben folytatható nyugat-európai politikai együttműködés lehetőségét vetette el. A kelet—nyugati kapcsolatok értékének változása Végül néhány gondolat a szocialista párti külpolitikának a kelet-nyugati kapcsolatokban játszott szerepéről. Mitterrand elnökjelöltként s megválasztott elnökként is több nyilatkozatban síkraszállt az általános enyhülés, a nagyobb biztonság és a kelet-nyugati kapcsolatok fejlesztése mellett. Ami viszont a szocialista országokkal kapcsolatos konkrét politikai lépéseket illeti, a legkevesebb, ami elmondható az elmúlt két év francia külpolitikájáról, az az, hogy ambivalens. A középpontban - jelentősége és történelmi vonatkozásai miatt is - a szovjetfrancia viszony alakulása áll. Ezen a területen a szocialista párti vezetés a nyílt szovjetellenes ség határáig csökkentette a korábban privilegizáltnak tekintett kapcsolatokat. Az új moszkvai nagykövet, Claude Arnold megbízólevelében szereplő jelzők („világos, realista és konstruktív”) a francia-szovjet kapcsolatok új já- értékelésének is tekinthetők. Mitterrand kemény álláspontot foglalt el Afganisztán, Lengyelország és a fegyverkezés kérdésében, de kifejezte készségét arra, hogy Franciaország technológiát adjon el a Szovjetuniónak. A francia-szovjet kereskedelmi forgalom egyenletes fejlődést mutat, általában deficittel a francia fél számára (az 1981-es 28,4 milliárd frank forgalom mellett 8,4 milliárd frank deficit). Cheysson külügyminiszter nyilatkozata szerint Franciaország szoros, baráti kapcsolatokat kíván fenntartani a Szovjetunióval. Ezek a kapcsolatok nem olyan „bensőségesek és rendszeresek” ugyan, mint korábban, de ennek az az oka, hogy nézeteltérések vannak a két ország között. A már említett tényezőkön kívül figyelemre méltó Cheysson azon utalása, hogy a francia fél kifogásolja a szovjet külpolitika egyik alapvető tendenciájának tekintett törekvését, hogy a Szovjetunió igyekszik Nyugat-Európa védelmét elválasztani az Atlanti Szövetség védelmétől.52 A Szovjetunióval kapcsolatos megfontolások a francia külpolitika egyik központi mozzanatát jelentik az V. köztársaság kezdete óta, s ezen a helyzeten az eddigi elnökök egyike sem kívánt változtatni. Most a szocialisták enyhülési politikájában végbement változtatással először történik kísérlet e struktúra felülvizsgálatára. A francia-szovjet kapcsolatok jelentőségére Franciaország számára - paradox módon - a legélesebben a jobboldal hívta fel a figyelmet. A szocialista külpoliti40
