Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - Gazdag Ferenc: A változás korlátai: Mitterrand külpolitikája 1981-1983 között
1983. márciusi brüsszeli közös piaci csúcstalálkozó, amely az EMS-en belüli valutaárfolyamokat végül a nyugatnémet márka fel- (5,5 százalék), illetve a francia frank leértékelésével (2,5 százalék) igazította helyre, újból felszínre vetette a szocialista gazdaságvezetés fő problémáját: a növekedést serkentő gazdaságpolitika, ha csak egyetlen ország kísérletezik vele, a kedvezőtlen nemzetközi közegben bukásra van ítélve. A baloldali kormány hatalomra kerülése után a hangsúlyt a munkanélküliség megállítására, míg partnerei az infláció visszafogására helyezték. A magas francia inflációs ráta és a nagy külkereskedelmi deficit miatt Franciaország két év alatt már harmadszor volt kénytelen leértékelni a frankot, s átmeneti intézkedések után most már egyértelműen gazdasági koncepciójának megváltoztatására, az EK-partnereihez hasonló megszorító intézkedések bevezetésére kényszerült. A legfontosabb partner, az NSZK ilyen ígéretek fejében volt hajlandó engedményeket tenni Franciaországnak a pénzügyek terén. A válság — az V. köztársaság eddigi gyakorlatának megfelelően - kormányváltozáshoz vezetett. P. Mauroy 1983. március 22-én nyújtotta be lemondását, s 15 tagú, harmadik kabinetjét a „nagy hatékonyság” jegyében állította össze. A legfontosabb személyi változást a gazdasági, a pénzügyi és a költségvetési tárcák J. Delors kezében való összevonása jelentette. A kabinet fő teendőjévé azt nyilvánították, hogy tegyen érdemi lépéseket a gazdasági egyensúly helyreállítására, az ország előtt álló erőfeszítések és a takarékossági program megvalósítására. Az országnak a többi EK-partner szintjére kell jutnia az infláció, a külkereskede- lemi deficit és a munkanélküliség elleni fellépésben. Témánk szempontjából végül is a legfontosabb az, hogy a francia szocialista külpolitika sikere vagy kudarca nagymértékben függvénye Mauroy gazdasági programjának. Az interdependencia jelenlegi fokán, s a válság két legsúlyosabb területén, az infláció és a munkanélküliség elleni fellépésben a szocialisták kudarca alapvetően érinti Franciaország külpolitikai hitelét. E csata első szakasza 1983 tavaszán a szocialisták vereségével zárult. A nemzetközi helyzet szocialista párti megítélése Hogyan elemezte a PS a nemzetközi helyzetet a hatalomátvétel idején ? A válaszhoz a kiindulópont a PS 1981 januárjában tartott rendkívüli kongresszusán elfogadott kiáltvány külpolitikai fejezete. Ez alapvetően három pillérre építi a választásra készülő szocialisták külpolitikai programját: 1. Franciaország tagja marad az Atlanti Szövetségnek, de követelni fogja a szövetség „céljának és tartalmának” világos megfogalmazását. 2. Franciaország fenntartja hagyományosan jó kapcsolatait a Szovjetunióval, de emelett erősíteni fogja kapcsolatait Kínával. Ugyancsak a viszonyok javítására törekszik a földközi-tengeri országokkal (mindenekelőtt Algériával) és a kanadai Québec-kel. 3. Franciaország nagy jelentőséget tulajdonít a nemzetközi gazdasági renddel 25
