Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HÁBORÚ, KATONAPOLITIKA, HADITECHNIKA - Szentesi György: A hadászati fegyverfejlesztés és a fegyverzetkorlátozás néhány időszerű haditechnikai, katonapolitikai kérdése
1979- decemberi kettős határozatának értelmében — 1983 végén megkezdhesse az 572 darab új közép-hatótávolságú atomfegyver (108 db Pershing-2 rakéta és 464 db szárazföldi indítású robotrepülőgép) európai telepítését. A jelenlegi amerikai politikai vezetésnek ugyanis nem érdeke, sőt katonapolitikai célkitűzéseivel egyenesen ellentétben áll az európai hadászati fegyverek korlátozása. A mai amerikai kormányzat célul tűzte ki egyfelől az abszolút hadászati erőfölény visszaszerzését, másfelől pedig a szocialista országok (de főként a Szovjetunió) belekényszerítését egy olyan fegyverkezési versenybe, amelynek költségei elviselhetetlen nehézségeket okozva megrendítenék a szocialista országok gazdaságát. Az új amerikai közép-hatótávolságú atomfegyverek telepítésének megkezdése azonban nyilvánvaló szovjet ellenlépéseket váltana ki, s egyfelől újabb SS-20-asok rendszerbe állításával vagy az időközben elkészülő szovjet robotrepülőgépeknek a Szovjetunió európai területén való telepítésével egyenlítené ki a nyugati előnyt. Viszont az új szovjet javaslatok tárgyalási alapként való elfogadása az európai közép-hatótávolságú atomeszközök jelentős csökkentését eredményezhetné, az egyenlőség és a kölcsönös biztonság elve alapján, anélkül, hogy a jelenlegi tárgyalásokon részt nem vevő két európai atomhatalom - Nagy-Britannia és Franciaország - érdekei, hadászati koncepciói sérelmet szenvednének. SALART- (START-) tárgyalások, az amerikai hadászati fegyverkezési program Az INF-tárgyalásokhoz hasonlóan sajnos semmiféle haladás nem tapasztalható az 1982 júniusában újrakezdődött szovjet-amerikai hadászati fegyverzetkorlátozási tárgyaláson, a SALT-utód SALART- vagy START-megbeszéléseken. E tárgyalások eredményességének esélyeit kétségkívül rontotta, hogy a hatalomra kerülését követően Reagan elnök 1981 végén új hadászati fegyverkezési programot hirdetett meg. Olyan hadászati jellegű fegyverrendszerek kifejlesztését, szolgálatba állítását irányozzák elő, amelyek - megfelelő szovjet ellenlépések hiányában - az 1980-as évek végére kétségkívüli amerikai hadászati fölényt eredményeznének. Az MX-program célkitűzései. Ez az amerikai törekvés a hadászati fegyverek mindegyik fajtájára jellemző, de a leglátványosabban talán a szárazföldi telepítésű interkontinentális rakétafegyverek területén mutatkozik meg. Közismert, hogy ezek a mindmáig legnagyobb pusztító hatású töltetekkel felszerelt, legpontosabban célba találó hordozóeszközök. Nagy hátrányuk azonban, hogy az őket rejtő silók elhelyezkedése a mesterséges holdas felderítés eredményeként igen nagy pontossággal ismert. Ez azt jelenti, hogy ezeket a rakétákat egy „váratlan” első csapással még a silóban meg lehet semmisíteni (pontosabban azokat közülük, melyek a váratlan támadás felfedezése és a támadó rakéták tölteteinek a silók fölé érkezésig eltelt idő alatt nem indíthatók útnak). A szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakéták úgynevezett sebezhetőségi ablakának kiküszöbölésére az Egyesült Államok megkezdi az említett fegyverkezési program értelmében 100 db MX típusjelzésű rakéta gyártását. Az új rakétákat a merülésben levő atom- tengeralattjáróéhoz hasonló rejtettséget nyújtó földalatti indítórendszerben tervezik telepíteni. 1977-től kezdve az MX rakéták telepítésének számtalan változata került nyilvánosságra. A jelenlegi amerikai kormányzat támogatását élvező legutóbbi terv az úgynevezett szoros telepítés, mely azt jelenti, hogy a 100 db MX rakétát egy 2 X 22 km-es sávban egymáshoz közel, különlegesen megerősített silókban helyeznék el.10 Ennek az újszerű telepítésnek a tervezői szerint a rakéták védettsége kétféle módon fokozódna. Az egyik a silók megerősítése révén, vagyis azzal, hogy az új építmények mintegy 500- 600 bar túlnyomásig védenék a bennük tárolt rakétákat. (A jelenlegi silók e védettség ötödét- tizedét nyújtják.) A védettség növelésének másik módja egy soha ki nem próbált, tehát kísérletileg nem igazolt (és a légköri atomrobbantások tilalma miatt egykönnyen a jövőben sem igazolható) feltételezésen alapszik. Ezek szerint az ilyen szorosan telepített 100 db rakéta viszonylag gyors és egyidejű elpusztításához az ellenség minden bizonnyal nagyszámú támadó rakétát (s minden rakétát több atomtöltettel) indítana útnak.
