Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HÁBORÚ, KATONAPOLITIKA, HADITECHNIKA - Szentesi György: A hadászati fegyverfejlesztés és a fegyverzetkorlátozás néhány időszerű haditechnikai, katonapolitikai kérdése
A célterület fölé érkezve az első két-három atomtöltet felrobbantása megsemmisítene ugyan néhány MX-silót (s benne a rakétát is), azonban a nagy hatóerejű atomtöltetek (többszáz kt, esetleg 1-5 Mt trotilegyenérték!) felrobbanása eredményeként a célterület fölötti légkörben olyan nyomás-, hőmérsékleti, sőt sugárzási viszonyok alakulnának ki, hogy a néhány másodperc múlva beérkező támadó rakéták atomtöltetei nem felrobbannának, hanem szétrobbannának. Az elgondolás szerint, ha nem atomtöltetként robbannak, nem fejtik ki pusztító hatásukat, s ilyenformán az MX rakéták döntően nagyobb része az atomtámadást túlélve, bevetésre kész állapotban maradna. Az e feltételezésből levont következtetés, az MX rakéták védettségének növelése technikailag kétségkívül jelentős eredmény, de az igazság az, ha megoldható, sincs sok értelme. Az MX rakéták ugyanis semmiképpen sem várnák be a támadó rakéták cél felé haladó atomtölteteit. A mesterséges holdas korai riasztórendszer már jelenleg is kellő biztonsággal és rendkívül gyorsan jelzi nemcsak a tömeges, hanem az egyes rakétaindításokat is. Az is tény, hogy az amerikai hadászati rakéták silói ellen a Szovjetunió csakis interkontinentális rakétákat vethet be (az igen nagy találati pontosság miatt). E rakéták repülési ideje 25-30 perc, s az említett korai riasztórendszer az indításukat követően 1-2 perc múlva biztonságos adatokat szolgáltat a bevetés tényéről. Még egy esetleges ismételt ellenőrzés esetén is marad 10-15 perc idő a silóban tárolt rakéták elindítására, az pedig jóval több a szükségesnél, hiszen a szakirodalmi adatok szerint már a jelenlegi Minuteman rakéták is, de az MX rakéták mindenképpen néhány perc alatt bevethetők.11 Hogy végül is mennyire reálisak az MX fokozott védettségének megteremtésére irányuló ezen új feltételezések - nem tudható. Mindenesetre azonban igen kétségesek - ezt bizonyítja az is, hogy az amerikai törvényhozás az effajta telepítés ellen foglalt állást. Minden bizonnyal azért, mert szakmai szempontból nem látta kellően bizonyítottnak a szoros telepítésnek az említett feltételezéseken alapuló előnyeit. Az viszont tény, hogy az MX rakéta ilyen telepítése ellentétes a nem ratifikált, de mindmáig minden lényeges előírásában betartott SALT-II. egyezménnyel. Ugyanis az említett szerződés IV. cikkelyének 1. pontja szerint „mindkét fél kötelezi magát, hogy nem kezd hozzá további helyhez kötött interkontinentális ballisztikus rakéta indítóberendezésének építéséhez”.12 A SALT-II. módot ad ugyan egy új interkontinentális rakéta kifejlesztésére, de ezek az új rakéták csak a jelenlegi silókba helyezhetők el, a silókat azonban még csak áttelepíteni sem szabad (IV. cikkely 2. pont). Teljesen egyértelmű az is, hogy bármiféle, a jelenlegi silókétól eltérő, különleges rejtett- séget vagy védettséget nyújtó telepítés egyoldalú amerikai előnyszerzési törekvés, hiszen az interkontinentális ballisztikus rakéták sebezhetősége, felderíthetősége kölcsönös, ennélfogva a hadászati erőegyensúly fontos része. Ez és a hozzá hasonló amerikai törekvések eltérnek az 1974-ben Vlagyivosztokban elfogadott kölcsönösség és egyenlő biztonság elvétől.13 Új amerikai hadászati fegyverek. Az amerikai elnök hadászati fegyverkezési programjában fontos szerepe van az atom-tengeralattjárók fedélzetén telepített ballisztikus rakétarendszerek továbbfejlesztésének. Az 1970-es évek elején — érdekes módon a SALT-folyamat kellős közepén - kezdtek hozzá az amerikaiak minden eddiginél nagyobb, közel 20 000 t vízkiszorítású, erősebb (tehát mélyebbre merülni képes) és a korábbiaknál több (24 db) rakétát hordozó tengeralattjáró tervezéséhez, majd megépítéséhez. Az első hajóról Ohio osztályúnak elnevezett tengeralattjárók számára új típusú - interkontinentális hatótávolságú - ballisztikus rakétákat fejlesztettek ki Trident elnevezéssel. Az amerikai hadászati fegyverek harmadik fajtája - az új interkontinentális nehézbombázó repülőgép - sem maradt ki Reagan fegyverkezési programjából. Intézkedés született a Carter elnök által leállított B-i hang feletti sebességű, változtatható szárnynyilazású interkontinentális nehézbombázó repülőgép továbbfejlesztésére. A kissé módosított típusból megrendelték az első 100 darabot. Amerikai START-javaslatok. A SALART- (START-) tárgyalások bevezetéseként Reagan elnök azt említette, hogy az újrakezdődő megbeszélések célja olyan egyezmény, mely jelentősen csökkenti, nemcsak korlátozza a hadászati fegyvereket. Az amerikai elnök radikális fegyverzetcsökkentési törekvése kétségkívül a realitás felismerését tükrözi. A hadászati fegyverek jelenleg meglévő mennyisége ugyanis mindkét oldalon jóval 120
