Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HÁBORÚ, KATONAPOLITIKA, HADITECHNIKA - Szentesi György: A hadászati fegyverfejlesztés és a fegyverzetkorlátozás néhány időszerű haditechnikai, katonapolitikai kérdése
gyobb az angolokénál. Csak mintegy ötödük (18 db) helyezkedik el szárazföldi rakétasilókban, a többségük (80 db) pedig öt atommeghajtású tengeralattjárón. Az együttes fejlesztési programban kialakított szilárd hajtóanyagú szárazföldi és tengeralattjárók fedélzetéről indítható rakéták teljes egészükben - atomtöltetükkel együtt - francia gyártmányúak. Az SSBS S-3 típusjelzésű, 26 t induló tömegű szárazföldi rakéták 1-1,2 Mt (1000-1200 ktl) hatóerejű atomtöltetüket 3000 km távolságra képesek célba juttatni. A tengeralattjáró fedélzetén telepített MSBS M-20 rakéta valamivel kisebb (20 t) tömegű. Atomtöltetének hatóereje 1 Mt, hatótávolsága ugyancsak 3000 km. Az SSBS S-3 rakéták silója sokban az interkontinentálisokéra emlékeztető hatalmas, mintegy 25 m mélységű föld alatti betonépítmény, melynek több tucat tonna tömegű fedele jelentős védelmet nyújt a benne tárolt rakétának. Az MSBS M-20 rakétákat hordozó, Le Redoutable osztályú atommeghajtású tengeralattjárók ugyancsak francia gyártmányúak, teljes vízkiszorításuk 9000 t, víz alatti úszási sebességük mintegy 45 km/h (25 csomó). (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a felsorolt rakétákon kívül a két nyugat-európai atomhatalom néhány közepes hatósugarú, atomtöltet célba juttatására alkalmas repülőgéppel is rendelkezik, így Nagy-Britannia 5 5 db Vulcan Mk 2, míg Franciaország 46 db Mirage-IV közepes bombázó repülőgéppel.) Mindezekből nyilvánvaló, hogy az amerikaiak által figyelmen kívül hagyott angol és francia önálló rakétaarzenál hatalmas erőt képvisel jelenlegi állapotában is. A két ország kormánya ennek az erőnek a fokozására meghatározott továbbfejlesztési terveket hozott nyilvánosságra. Ezek szerint Nagy-Britannia a Polaris A3 rakétákat amerikai Trident-I típusú, mintegy 7000 km hatótávolságú rakétákkal tervezi felváltani, melyek egyenként 8-14 db külön-külön célra irányítható, egyenként 150 kt hatóerejű atomtöltetet hordoznának. Franciaország is jelentősen növeli atomfegyverek célba juttatására alkalmas önálló rakétaarzenálját. Már épül a hatodik rakétahordozó atom-tengeralattjáró, s döntés született a hetedik építésének megkezdéséről, ezenkívül a tengeralattjáró fedélzetére telepített rakétákat olyan megnövelt — 4000 km-es - hatótávolságú M-4 típusúakkal kívánják felváltani, amelyeknek fejrészében hét külön-külön célra irányítható atomtöltet helyezkedik el. Eurohadás^ati erőviszonyok. Kétségkívüli tény, hogy akármilyen módon vizsgáljuk az euroha- dászati erőviszonyokat, a Nyugat semmiképpen sem tekinthető védtelennek - még kifejezetten a rakéták vonatkozásában sem - a szovjet fegyverekkel szemben. A szovjet számvetések szerint ma a hordozók vonatkozásában a közép-hatótávolságú atomfegyverek területén Európában (Franciaország és Nagy-Britannia rakétáinak, illetve harci repülőgépeinek beszámításával) a következőképpen alakulnak az erőviszonyok.8 Nyugat Szovjetunió (NATO + Franciaország) 162 db közép-hatótávolságú rakéta 496 db szárazföldi telepítésű rakéta 18 db tengeralattjáró fedélzetén telepített rakéta 824 db harci repülőgép 461 db harci repülőgép összesen 986 darab Összesen 975 db Kétségtelen, hogy a szovjet értékelés szerinti viszonylagos számszerű egyensúlyon belül a hordozóeszközök fajtánkénti megoszlása jelentősen eltérő. Nyugaton több a harci repülőgép, mig a Szovjetunió birtokában levő harceszközöknek mintegy fele közép-hatótávolságú ballisztikus rakéta. Ugyanakkor a nyugati eszközök által célba juttatható atomtöltetek száma a szovjetekénél mintegy 50 százalékkal nagyobb. Kétségkívüli tény, hogy a hordozók minősége tekintetében lehet ugyan szovjet fölényről beszélni (jelenleg 514:162 a rakéták aránya), azonban ezt részint kiegyenlíti, hogy a Nyugat az egy indítással vagy felszállással célba juttatható atomtöltetek területén másfélszeres fölényben van, részint pedig egy alaposabb elemzésből kiderül, hogy ez a Szovjetunió számára kizárólag egyetlen esetben: egy csakis Európára korlátozott atomháborúban jelentene előnyt. Egy ilyen, Európára korlátozott atomháború lehetőségének feltételezéséből adódik néhány 116
