Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 3. szám - HÁBORÚ, KATONAPOLITIKA, HADITECHNIKA - Szentesi György: A hadászati fegyverfejlesztés és a fegyverzetkorlátozás néhány időszerű haditechnikai, katonapolitikai kérdése

Ag_ amerikai javaslatok fogyatékosságai. Az európai közép-hatótávolságú atomfegyverekkel foglalkozó szovjet-amerikai genfi tárgyalásokon (INF) beterjesztett első amerikai javaslatnak, az ún. nullamegoldásnak és az újabb, ún. közbülső megoldásnak gyakorlatilag megegyezők a fogyatékosságai.

Az amerikai javaslatok első fontos hiányossága, hogy kizárólag a szárazföldi telepítésű ballisztikus rakétákat tekinti a megbeszélések tárgyának, ezért csak arról kíván tárgyalni, hogy az 1979. decemberi NATO-határozatban elfogadott 572 db új amerikai atomfegyver telepítéséről való teljes vagy részleges lemondás fejében hány szovjet szárazföldi telepítésű közép-hatótávolságú rakétát kell megsemmisíteni.

Az eredeti amerikai javaslat, a nullamegoldás azt jelentette volna, hogy az 572 db új amerikai atomfegyver telepítéséről akkor mondanak le, ha a Szovjetunió megsemmisíti az összes SS-20 és a még meglévő SS-4, illetve SS-5 típusú rakétáját. Az újabb, ún. közbülső megoldás szerint mindkét fél birtokában 300 db közép-hatótávolságú hordozóeszközzel célba juttatható atomtöltet maradhat. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió birtokában maradhat 100 db SS-20-as (a többit és az SS-4-eseket, valamint SS-5-ösöket meg kell semmisíteni), a NATO pedig telepíthet 300 db szárazföldi indítású robotrepülőgépet, illetve Pershing-2 típusú közép-hatótávolságú ballisztikus rakétát.

Az eurohadászati fegyvereket azonban semmiképpen sem lehet csak a közép-hatótávolságú szárazföldi telepítésű rakétákra leszűkíteni. Az ezekkel a rakétákkal megegyező harcfeladatokra alkalmasak azok a közepes - 1000-3 5°° km - hatósugarú harci repülőgépek, amelyek atomtöltet (légibomba vagy fedélzeti levegő-föld rakéta) célba juttatására alkalmasak. Tény, hogy a harci repülőgépek nagyobb részének harcértéke jóval kisebb a ballisztikus rakétákénál (ennek oka mindenekelőtt a jóval alacsonyabb célmegközelítési sebesség és az ellenük hatékonyan alkalmazható légvédelem).

Bizonyos típusú harci repülőgépek azonban csak alig veszélytelenebbek, mint a több töltetű rakéta, hiszen például az amerikai FB-i 11 közepes bombázó repülőgép egymaga hat atomtöltetet juttathat célba néhányszáz kilométeres hatótávolságú fedélzeti levegő-föld rakétájával, s mivel nem kell berepülnie a légvédelemmel jól oltalmazott célterület fölé, ezért az ellenséges légvédelemmel szembeni túlélőképessége a többi harci repülőgépnél jóval nagyobb

A közép-hatótávolságú európai atomfegyverek számbavételénél tehát szó sincs arról, hogy egy bombázó repülőgép feltétlenül egyenértékű volna egy rakétafegyverrel, azonban az is tény, hogy az ugyanazon célra szolgáló fegyverek korlátozásának, csökkentésének csakis akkor van értelme, ha az mindegyik ilyen fajta fegyverre kiterjed. Ezért logikus az a szovjet álláspont, mely az eurohadászati fegyverek erőviszonyának meghatározásakor mindegyik 1000-5500 kilométeres hatótávolságú atomfegyver figyelembevételét javasolja, természetesen valóságos harcértékének megfelelően, függetlenül attól, hogy a hordozóeszköz repülőgép-e vagy rakéta.

Francia és angol rakéták. Az amerikai javaslatok - a nulla- és a közbülső megoldás - másik fontos fogyatékossága, hogy még az általa kizárólagosan figyelembe vett rakéták területén sem teremtene egyensúlyt, hiszen teljesen figyelmen kívül hagyja a két önálló európai atomhatalom, Nagy-Britannia és Franciaország önálló atomütőerejének nemcsak a harci repülőgépeit, hanem közép-hatótávolságú rakétafegyvereit is.

Nagy-Britannia jelenleg 64 db ilyen rakétafegyvert, amerikai gyártmányú Polaris A3 típusú rakétát tart szolgálatban. Ezek 4 db angol fejlesztésű és gyártású atommeghajtású tengeralattjárón (mindegyiken 16 db) helyezkednek el. Valójában csak maga a rakéta amerikai gyártmány, a fejrészek angol fejlesztésűek, s mindegyikük 3 db, egyenként 200 kt hatóerejű atomtöltetet tartalmaz.

E rakéták induló tömege 15,8 t, hatótávolságuk 4600 km. Veszélyességüket alig csökkenti, hogy a három töltetük nem irányítható külön-külön célpontra, hanem egyazon célterület fölé érkezve robbannak. Az effajta többszörözés révén fokozódik a megsemmisítés biztonsága és az elpusztított terület nagysága is.

A Polaris A3 rakétákat hordozó atommeghajtású tengeralattjárók Nagy-Britannia hajógyáraiban készültek. A rendkívül hosszú ideig víz alatt tartózkodni képes, Resolution osztályú tengeralattjárók teljes vízkiszorítása 8400 t, úszási sebességük víz alatt mintegy 45 km/h (25 csomó).

A francia közép-hatótávolságú rakétaarzenál változatosabb, s a rakéták mennyisége is na-