Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - KONFLIKTUSOKRÓL - Joó Rudolf: Az Etnikai konfliktusok okai és jellemzői
állásuk, saját személyiségük megőrzése vagy az asszimiláció. A sajátos nemzetiségi jogoknak csak abban az esetben van értelmük, ha a kisebbség nemzeti különállását megőrizni, nem pedig feladni akarja. Ellenkező esetben a velük szemben alkalmazott „különleges elbánás” politikai tartalma megváltozik, diszkriminációvá válik. A jogi-politikai rendszer akkor diszkriminálja a dél-afrikai néger szülőt, ha megtagadja tőle azt a lehetőséget, hogy gyermekét a fehérekkel közös iskolába járassa. A nemzeti (vagy nyelvi) kisebbségek esetében ugyanezt a diszkriminációt a nemzetileg is önálló oktatás lehetőségének megtagadása jelenti. A nemzetközi (államközi) környezet hatása Ha a nemzetközi (államközi) környezet hatását vizsgáljuk egy állam interetnikai viszonyainak alakulására, már elöljáróban le kell szögezni, hogy ez a hatás- mindig komplex, nem szűkíthető le kizárólag a nemzetiségi összetevőre;- több irányú, nemcsak az „anyanemzet állama” és a „többségi nemzet állama” viszonyában érvényesül. A nemzetiségi kérdés jelentkezése és jogi-politikai rendezése hatalmi kérdés is, az erőviszonyok függvénye, s mint ilyen, szorosan kötődik a béke és biztonság államon belüli és államok közötti ügyéhez. Az interetnikai kapcsolatok (és konfliktusok) napjainkban beleágyazódnak a társadalmi-politikai rendszerek globális, a hatalmi csoportosulások regionális, valamint az államközi kapcsolatok bilaterális viszonyrendszerébe (annak fő erői, érdek- és értékprioritásai által befolyásoltak). Fontos lehet az a tény, hogy milyen etnikai irányultság (integrációs, asszimilációs vagy semleges-közömbös) jellemzi a szövetségi rendszerhez tartozó államok többségének kisebbségi politikáját, és ez milyen mértékben hat követendő példaként a többi államra. Nemzetek feletti (pontosabban államok feletti) tendenciák jellemzik-e az integrációs fejlődést, vagy esetleg egy másik véglet, az állami elkülönülés (autarchia) irányzata kerekedik felül ? A hatótényezők között kell megemlíteni a „nemzetközi helyzetet” általában. Ennek romlása (gazdasági, politikai, katonai értelemben egyaránt) tendenciaszerűen többnyire az „alrendszerek” és az államok „bezárkózását” vonja maga után, amelynek következményei a nemzetiségekre (főként az anyanemzettel fenntartott kapcsolatukra) esetenként súlyosak lehetnek. Emellett az általános nemzetközi konfliktusok kialakulása előidézheti vagy súlyosbíthatja a belső nemzetiségi konfliktusokat, miközben az utóbbiak is - az „eszkalációs spirál” részelemeként - erősítőleg hatnak vissza a nemzetközi élet szereplőinek összeütközéseire. A kétoldalú államközi kapcsolatok alakulásának érezhető szerepük lehet az államon belüli interetnikus viszonyok formálódásában is. Az államközi együttműködésben a nemzeti kisebbség típusú nemzetiség (vagyis olyan csoport, amelynek anyanemzete van) kaphat helyet, de ritkábban ún. államnélküli etnikumok is alkothatnak államközi problémát (például a spanyolországi baszkok francia Baszkföldre való menekülése az 1960-as években és az ennek következményeként fellépő feszültség a két ország viszonyában). Az utóbbira példa: egy etnikum feldarabolása több ország által. Történelmi analógia: a lengyelség bekebelezése Poroszországba, Oroszországba és Ausztriába, a románság megosztottsága a Monarchia és a török birodalom között. Mai példák: a kurd etnikum széttagolása Törökország, Irán, Irak között, vagy - több sajátossággal - a palesztin kérdés Izrael, Jordánia és Egyiptom kapcsolatában. (Egyidejűleg közelebb hozhatja az államokat - érdekazonosság az elnyomott nemzet ellenében de forrása is lehet egymás közti területi és határkonfliktusoknak.) Ez utóbbi konfliktusforma ma különösen néhány fekete-afrikai állam között jelentkezik, amelyek határterületein azonos etnikumok élnek. (A bevándorló csoportokkal és az olyan kisebbségekkel szemben, amelyeknek anyanemzetük van, a közös kisebbségellenes- ség összefogó hatása dominál.) Például a második világháború előtt és alatt néhány ország zsidó- ellenes együttműködése; az 1960-as években néhány kelet-afrikai állam közös fellépése a hindu bevándorlók ellen; hasonló ehhez számos délkelet-ázsiai ország azonos vonásokat mutató kínai bevándorló-el] enessége. A kisebbségi kérdés nemzetközi szabályozásában annak mértékében lehetséges az előrelépés, amilyen mértékben általános elfogadást nyernek a nemzetiségi egyenjogúság államon belüli és a nemzetiségek összekötő szerepe államközi elvei. Az első világháború utáni, versailles-i kisebb80
