Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - KONFLIKTUSOKRÓL - Valki László: A nemzetközi konfliktusok és a nemzetközi jogi szankciók
A gabonaembargó kudarcából azonban az Egyesült Államok nem a szankciópolitika alkal - mazhatatlanságára következtetett. A lengyelországi szükségállapot bevezetése miatt x 981. december 30-án több intézkedést jelentett be Reagan elnök: 1. Felfüggesztették a fejlett technológiájú, főleg elektronikus berendezésekre, számítógépekre vonatkozó exportengedélyek kiadását; ezt kiterjesztették az olaj bányászati, olajfinomító és -szállító berendezésekre is, így a távvezeték-fektető gépekre. 2. Bezárták az amerikai szovjet kereskedelmi központot, amely a szovjet megrendelések egyharmadát bonyolította le. 3. Elhalasztották a tárgyalásokat a hosszú távú gabonaegyezményről. 4. Felfüggesztették a tengerészeti megállapodásról folyó tárgyalásokat. 5. Visszavonták az Aeroflot heti két járatának üzemeltetésére vonatkozó engedélyt. 6. Nem újították meg a műszaki-tudományos szakemberek cseréjére vonatkozó megállapodást. Fél évvel később, 1982. június 18-án Reagan megtiltotta az amerikai cégek európai leányvállalatainak, valamint az amerikai licencekkel dolgozó más európai vállalatoknak a gázvezeték-építéshez használható, amerikai technológiára alapozott berendezések szállítását. Egyes számítások szerint a tilalom betartása a szankcióra késztetett (kényszerített) 7 amerikai leányvállalatnak és 13 nem amerikai társaságnak 1985 végéig összesen 1,2 milliárd dollár veszteséget okozott volna. Franciaország és Olaszország azonban, amelyet a leginkább érintett az amerikai szankció, 1982 augusztusában bejelentette, hogy teljesíti a megállapodást. Párizs például azonnal utasította az Alsthom-Atlantique nehézgépgyárat, hogy folytassa a General Electric által kifejlesztett turbinaforgórészek szállítását. Hasonló döntés született Angliában és az NSZK-ban is, így a szállítások rendben folytatódtak. Az illetékes szovjet szervek közölték, hogy az Egyesült Államokból közvetlenül megrendelt berendezések szállításának elmaradása már nem okoz gondot, mivel a megfelelő profilú szovjet vállalatok utasítást kaptak gyártásukra. Ezzel mintegy igazolták Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter megállapítását, miszerint az az ország, amely űrhajót tud építeni, valószínűleg gázturbina előállítására is képes lesz. E momentumok nyilván szerepet játszottak abban, hogy Reagan utóbb (1982. november 16-án) ezeket a szankciókat is felfüggesztette. Egy és egynegyed évvel a lengyelországi szükségállapot bevezetése után - amerikai nyomásra - a Közös Piac is szankciós határozatokat hozott. 1983. március xo-én elrendelte a Szovjetunióból importált egyes árucikkek behozatalának korlátozását. Jóllehet az árucikkek körét úgy állapították meg, hogy az sem a szankcionált, sem a szankcionáló államoknak nem okozhatott lényeges károkat, a megfigyelőkben mégis alapos kétséget ébresztett a közösség külpolitikájának következetessége iránt, hiszen a szervezet - mint láttuk - annak idején nem volt hajlandó közreműködni a Rhodesiával szemben hozott kötelező BT-határozatok végrehajtásában. A szankciókat az Egyesült Államok - mint ismeretes - Lengyelországra is kiterjesztette. Felfüggesztette a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását, és visszavonta a LOT légitársaság amerikai járatainak üzemeltetési engedélyét. Ezek az intézkedések sem befolyásolhatták érdemben a lengyel politikai vezetés irányvonalát. A légijáratok leállítása az érintett utazók számára lehet nagyon kellemetlen aktus, politikai jelentősége azonban csak szimbolikus. Ami a legnagyobb kedvezmény elvének felfüggesztését illeti, ezzel kapcsolatban elegendő arra utalni, hogy ez az elv nem vonatkozott a mezőgazdasági és élelmezési cikkekre. Az Egyesült Államok 1981-ben mindössze 365 millió dollár értékben importált árut Lengyelországból; ez az utóbbi összkivitelének alig 2 százalékát tette ki. 1982-re a fenti összeg körülbelül 220 millió dollárra csökkent, ami azonban csak részben tulajdonítható az említett intézkedésnek, mivel a lengyel exportképesség belső okokból is jelentős mértékben csökkent. A Szovjetunióval és Lengyelországgal szemben alkalmazott szankciók jól jellemzik azt a jogi helyzetet, amelyet e tanulmány elején körvonalaztam. A nemzetközi szervezeteken belül alkalmazott szankciókkal ellentétben, semmilyen garanciája sincs annak, hogy az intézkedéseket valóban olyan államokkal szemben vezetik be, amelyek jogot sértettek volna. A jogsértés tényét soha, semmiféle bírói ítélet vagy biztonsági tanácsi határozat sem állapította meg, sőt a szankciókat olyan állam, illetőleg államok alkalmazták, amelyek a szovjet vagy a lengyel magatartás esetleges sértettjeiként szóba sem jöhettek. Ennek ellenére az Egyesült Államok, majd a Közös Piac nemcsak megállapították a jogsértés tényét, hanem azt rögtön a legsúlyosabbnak, nemzetközi bűntettnek ítélték, és felhatalmazva érezték magukat arra, hogy nem sértettként is szankciókat alkalmazzanak. Mint az első részben láttuk, a jelenlegi általános nemzetközi jogrendszer erre nem ad semmiféle felhatalmazást. A „sértett” állam vagy nép mellett csak akkor lehet szankciók alkalmazásával fellépni, és 68
