Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - KONFLIKTUSOKRÓL - Valki László: A nemzetközi konfliktusok és a nemzetközi jogi szankciók
VALKI LÁSZLÓ A nemzetközi konfliktusok és a nemzetközi jogi szankciók Az utóbbi időben ismét többször hallhattunk a nemzetközi szankciókról, különösen azt követően, hogy a Carter-, majd a Reagan-kormányzat több megtorló intézkedést léptetett életbe a Szovjetunióval, illetve Lengyelországgal szemben. Nyilvánvaló, hogy ezek a szankciók a két világrendszer - napjainkban egyre éleződő - konfliktusainak sajátos megjelenési formái. A hetvenes években viszont olyan szankciók elrendelésének is tanúi lehettünk, amelyek tekintetében a két világrendszer vezető hatalmainak szükségképpen egyet kellett érteniük. Rhodesia, majd a Dél-afrikai Köztársaság ellen ugyanis (valamennyi állandó tagjának beleegyezésével) a Biztonsági Tanács határozott el kereskedelmi szankciókat. Ez utóbbi döntések szintén konfliktusokat tükröztek, bár csak regionális jellegűeket. A szankciók alkalmazását önállóan vagy nemzetközi szervezet keretében elhatározó államok minden esetben a nemzetközi jogra hivatkoztak, mondván, hogy a konfliktus megoldására és a jogszerű állapot helyreállítására törekedtek. Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon azonos jellegű döntések meghozataláról volt-e szó az előbbi és az utóbbi esetekben. A szocialista országok ellen alkalmazott szankciókat persze politikailag aligha érdemes összevetni azokkal, amelyeket a dél-afrikai állammal szemben rendeltek el, de vajon vannak-e közöttük jogilag értelmezhető különbségek ? Egyáltalán, alkalmasak-e a szankciók azoknak a deklarált céloknak az elérésére, amelyek érdekében elrendelték őket, alkalmasak-e tehát a jogszerű állapot helyreállítására és a konfliktusoknak a (döntéshozók számára kedvező) megoldására? A szankciók alkalmazásának nemzetközi jogi feltételei A nemzetközi jog éppúgy ismeri a szankció fogalmát, mint a büntetőjog, a polgári jog vagy más belső jogágak. A nemzetközi jogsértések végrehajtóival szemben elvileg hasonló szankciót lehet kiszabni, mint a bűntettek elkövetőivel vagy a polgári jogi szerződések megszegőivel szemben. Gyakorlatilag azonban az államok közötti kapcsolatokban a szankció korántsem játszik olyan jelentős szerepet, mint az államon belül. Az ok kézenfekvő: a belső jog érvényesülését végső soron mindig a szankció biztosítja, hiszen azokkal szemben, akik jogot sértenek, szükség esetén az állam központi hatalma akár egész kényszerapparátusának mozgósításával is felléphet, és elérheti a jogszerű állapot helyreállítását. A nemzetközi kapcsolatok decentralizált rendszerében azonban ilyen központi apparátus nincs és nem is létesíthető, következésképpen a szankciók végrehajtása csak igen ritkán biztosítható. Milyen struktúrában határozható el és hajtható végre a nemzetközi jogi szankció? A mai modern nemzetközi jog két részre osztja a nemzetközi jogsértéseket: az ún. nemzetközi bűntettekre és a nemzetközi deliktumokra. Az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottságának meghatározása szerint az első csoportba tartoznak azok a cselekmények, amelyek „a nemzetközi 5»
