Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - GAZDASÁG ÉS FEGYVERKEZÉS - Szentes Tamás: A világméretű fegyverkezés gazdasági következményei
bi számára a talajt. A külföldi társaságok, a világgazdaság „centrumához” tartozó monopoltőke által a gazdaságon belül fontos tulajdonosi pozícióknak és ellenőrzési lehetőségeknek a megszerzése vagy megőrzése azután teljessé teszi a technológiai, a kereskedelmi és pénzügyi függés képét. Mutatis mutandis (vagyis az esetek különbözőségét, változását, a kivételeket is figyelembe véve) mindez azt jelenti, hogy a militarizáció és a fegyverkezés a harmadik világ országaiban egyfelől a „gyengénfejlettség” rendszerének „belső” minőségi ismérveit és alapját erősiti általában; másfelől pedig a tőkés világgazdaság centrum-periféria-viszonyának összefüggésében a „gyengénfejlettség” „külső” jellemzőinek újratermelődését is többnyire elősegíti azáltal, hogy fokozza a gazdasági függőséget, és „erőforrásokat” szivattyúz át a perifériából a metropoliszba”.42 Ezeknek az általános tendenciáknak az érvényességét alig csökkenti az a néhány kivétel, ahol népi milíciák vagy forradalmi hadseregek töltenek be a „gyengénfejlettség” leküzdéséért, a gazdasági függőség felszámolásáért és a társadalmi-gazdasági szerkezet átalakításáért vívott küzdelemben egyelőre nélkülözhetetlen szerepet, vagy azok az alternatív külső kapcsolatok, amelyek bővítik a fejlődési utak közötti választási lehetőséget. 8. Ami a fegyverkezésnek, illetve a militarizációnak az adott ország világgazdasági pozíciójára gyakorolt hatását illeti, az - amint az elmondottakból is következik - különösen kedvezőtlen a harmadik világ országai, illetve általában a fegyverimportőr országok esetében. Szó volt arról is, hogy a szűkös erőforrások katonai célú felhasználása, amely minden esetben a polgári szférától von el erőforrásokat a szocialista országok esetében, milyen negatív következményekkel jár ezek termelékenység-színvonalának és világpiaci versenyképességének alakulásában. A katonai költségvetés és beruházási tevékenység bővülése - mint láttuk - a gazdasági növekedés ütemét és a polgári ágazatok termelékenységi színvonalának emelkedését a fejlett tőkés országokban is nyomás alatt tartja, s így ezeknek az országoknak az esetében is megállapítható, hogy relatív világgazdasági pozíciójukat ezáltal kedvezőtlenül befolyásolja, legalábbis ha eltekintünk a fegyvertranszferek és -exportok hasznától, valamint az egyéb világgazdasági előnyöktől. A nemzetközi fegyvertranszfer azonban (beleértve a hadianyagok, lőszerek, technológiák és szakértelem stb. átvételét is, különösen pedig annak kommercializált formája: a fegyverkereskedelem,42 amellett, hogy - mint láttuk - fontos szerepet játszik a centrum-periféria-viszony újratermelődésében (vagy felszámolásában), többnyire egy „zéró összegű játéknak” tűnik, amelyben az importőr, illetve átvevő annál többet veszít, mennél többet nyer az exportőr, illetve átadó. Kétségtelen, hogy a fegyvertranszfert vagy -exportot és a katonai segélyt többnyire nemcsak politikai célok motiválják, hanem egyre inkább gazdasági érdekek és profitszempontok is. Ilyen például az a cél vagy kényszerűség, hogy a fegyvergyártás és a katonai kutatások költségein megtakarításokat érjenek el,44 kihasználják a nagyüzemi előnyöket, s ezáltal csökkentsék az átlagköltséget, az elavult technikát, berendezéseket, fegyverzetet jó áron, lehetőleg az eredeti beszerzési áron értékesítsék, hogy védjék a fegyverkísérletek által okozott károktól a hazai környezetet, hogy csökkentsék a fizetési mérleg deficitjét, „visszaáramoltassák” a petrodollár- többleteket, vagy „komparatív előnyökre”, illetve monopolista pozícióra tegyenek szert a nemzetközi szakosodásban. E célok és törekvések legtöbbjének azonban még a teljes megvalósulása is legfeljebb csak csökkentené az állandóan növekvő katonai költségeknek az illető fegyverexportőr ország gazdaságára nehezedő terhét, minthogy éppen azok sikeres megvalósítása ad újabb és újabb lökést a fegyverkezési verseny mellett a katonai szektor bővítésének, ami viszont kumulative növeli azokat a költségeket, amelyekben az export révén megtakarítások elérése a cél. Ebből következik, hogy amíg a magántulajdonban levő fegyvergyártó iparágakból és a strukturálisan hozzájuk kapcsolódó polgári iparágakból álló katonai-ipari komplexum jelentősen növelni tudja saját profitját és privilegizált előnyeit, addig a nemzetgazdaság egésze számára a fegyverexportból származó gazdasági előnyök inkább csak látszólagosak és ideiglenesek. A gazdasági indítékok közül néhány azonban (mint például a fizetési mér'eg javítása) valóságos előnyöket ígér a fegyverexportőr országoknak. A nemzetközi fegyverpiac oligopolisz- tikus szerkezete s a vásárlók nagy száma, valamint a modern fegyvergyártás kutatás- és szakértelem-intenzitása jó lehetőséget biztosít néhány vezető fegyverexportőr ország számára, hogy a nemzetközi kereskedelemben a fegyvertermelésre és -exportra szakosodva „komparatív előnyöket” realizáljanak, és a monopolárak révén extrajövedelemre tegyenek szert. Szélesebb össze48
