Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HELINSKI TAPASZTALATOK, BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS, BÉKEKUTATÁS - Kiss J. László: Békekutatás és az új békemozgalom
és egyre növekvő számú konfliktus kutatása az előző keretek között nem tűnt elégségesnek. A különféle tudományágak a konfliktusok egyes vonatkozásaival foglalkoztak csupán, s nem bizonyultak megfelelő bázisnak ahhoz, hogy átfogó módon tudják azt elemezni, értékelni. A békekutatás intézményi, kutatásszervezeti kereteinek a kialakítása - a Szovjetunióban 1979-ben megalakult Békekutatási és Leszerelési Tudományos Tanács,8 vagy 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia Intézetközi Békekutató Központjának a létrejötte — a megnövekedett külső és belső, politikai és tudományos szükségletekről egyaránt tanúskodik. Nem kétséges, hogy a békekutatás szervezeti kereteinek a kialakulása a szocialista országokban - igy Magyar- országon - új feladatoknak kíván megfelelni. A békemozgalom hidegháborúban kialakult intézményes keretei ma már nem képesek a megváltozott külső és belső feltételekhez alkalmazkodni. Megnövekedett ugyanis a békemozgalom tudományos megalapozásának a szükséglete, megváltozott a nyugati békemozgalom szerkezete, s differenciálódtak a kelet-nyugati békedialógus formái, az együttműködés szervezeti lehetőségei. A békekutatás nem helyettesíti a békemozgalmat, hanem a békemozgalom hatékonyságával igazolhatja magát, s a tudomány és a politika visszakapcsolásának a gyakorlatát bizonyíthatja. A békekutatás egyfelől tudományos érvekkel támaszthatja alá a békemozgalmat, növelve ezzel a békemozgalom nemzetközi együttműködésre való képességét. Másfelől a békekutatás a „felülről” és „alulról” jövő békekezdeményezések tudományos „szűrője” lehet, s szükségképpen új nyilvánosság kereteit teremtheti meg. Ezenfelül a békekutatások a szocialista politikatudomány eredeti felhalmozási folyamatában is pozitív szerepet töltenek be. Mindemellett a békekutatás szempontjából nemcsak a külső konfliktusok, válságok s a fegyverkezés vizsgálata fontos, hanem a társadalom „béketudatának” a feltérképezése is. A béke, a háború és a konfliktusok társadalmi tükröződése és felfogása, a történelmi előítélet-minták azonosítása társadalmi, illetve társadalompszichológiai gyökereinek a feltárása szorosan összefügg a nemzetközi és nemzeti „látási viszonyok” javításával, a békére való képesség fokozásával. Ezek a célkitűzések összhangban állnak az ENSZ közgyűlésének első és második rendkívüli leszerelési ülésszakán elfogadott javaslatokkal a leszerelési kérdések nemzeti, illetve regionális szinten történő kutatásának támogatásáról, az e téren folyó nemzetközi tudományos együttműködés erősítéséről. A békekutatásnak a szocialista országokban is vizsgálnia kell a békemozgalmak egymáshoz való viszonyát, a sokirányú békekezdeményezések kölcsönhatásait. Ez a követelmény széles körű dialógust s szükségképpen vitát is jelent. Egyfelől bírálni kell azokat a nyugati törekvéseket, amelyek „szimmetrikus békemozgalommal” szeretnék helyettesíteni az európai status quo intézményesített kereteit. A „békemozgalmi szimmetria” követelése figyelmen kívül hagyja az Európa keleti és nyugati részében meglévő politikai-társadalmi rendszerekben rejlő különbséget s az annak megfelelő kormánypolitikákat. Másfelől a szocialista országok békekutatói is sokat tehetnek a kelet-nyugati békemozgalom széttöredezésének megakadályozásáért. Egy ilyen fejlődés oda vezetne, hogy a nemzetközi békemozgalmak a társadalmi rendszerek között ma is meglévő antagonizmusok közvetlen hordozói lennének, feledve a fő célt, a „felfegyverzett béke” helyett a valódi, aktív együttműködésen alapuló „pozitív”, fegyvertelenedő béke biztosítását. Ezzel együtt járó feladat, hogy a szocialista országok békekutatói nyugati partnereikkel együtt elvégezzék a katonai erőegyensúly-elemzések kritikai, másodlagos elemzését, s az egyensúly technokrata értelmezése helyett a jelenlegi kelet-nyugati biztonságpolitikai vitát újrapolitizálják, azaz rámutassanak arra, hogy a technikai érvek miként leplezik a politikai megegyezésre való készség hiányát, s miként hagyta figyelmen kívül az amerikai stratégia a biztonság politikai, enyhüléspolitikai környezetét. A hazai békekutatás szervezeti keretei10 A hazai békekutatók eddig többnyire egyedül, intézetük kutatási profilja által meghatározott tervek és kevésbé saját elképzeléseik szerint dolgoztak. Ezeket a kutatókat, illetve szakértőket szeretné összehangolt munkába bevonni az MTA főtitkára által 1982 áprilisában létrehozott MTA Intézetközi Békekutató Központ.11 Tevékenységének célja, hogy elősegítse és összehangol!4
