Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ Közgyűlésének 1982. évi, 37. ülésszaka
Iraknak a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által ellenőrzött nukleáris berendezéseit. Az izraeli bombatámadásra hivatkozva Irak határozati javaslatot terjesztett be az Izraellel való nukleáris együttműködés beszüntetésére, amelyet a Közgyűlés többségi szavazással elfogadott. Népszerűségükből semmit sem veszítettek a nukleáris fegyverektől mentes övezetek létesítését szorgalmazó javaslatok. A Közgyűlés 37. ülésszakán is határozattá emelte a benyújtott, a közel-keleti, a dél-ázsiai, az afrikai és latin-amerikai (Tlatelolco I—II) térség atomfegyver-mentesítésére vonatkozó dokumentumokat. Kiemelt figyelmet kapott a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országoknak nyújtandó biztonsági garanciák kérdése is. Látva azt, hogy egyes nukleáris hatalmak változatlanul elutasítják egy nemzetközi jogi kötelezettségeket tartalmazó egyezmény létesítésének gondolatát, a Bolgár Népköztársaság kezdeményezésére határozat született arról, hogy a nukleáris hatalmak azonos tartalmú nyilatkozatban szavatolják a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országok biztonságát, és e nyilatkozatokat a Biztonsági Tanács határozatban rögzítse. A Magyar Népköztársaság ez alkalommal is a nukleáris fegyverek elhelyezésének tilalmáról nyújtott be határozati javaslatot, új vonással gazdagítva az előző azonos tárgyú határozatok szövegét: a nukleáris hatalmak minőségileg ne fejlesszék más államok területén levő arzenáljukat. A NATO-országok már a korábbi határozatokat is ellenezték. A kiegészítés még kevésbé esett egybe a nukleáris fegyvereik számának növelésére, a fegyverek minőségi fejlesztésére kialakított terveikkel és korábbi döntéseikkel, s ezért gyéríteni igyekeztek a javaslatot támogatók táborát. A magyar javaslat ennek ellenére többségi támogatást kapott, és határozattá emelkedett. Az előzőekben ismertetett jelentősebb témák vitája és a határozatok mind azt a célt szolgálták, hogy megszűnjön a nukleáris fegyverkezési verseny, kedvező előfeltételeket teremtsenek a nukleáris leszerelést biztosító megállapodások létrejöttéhez, elősegítsék a nukleáris fenyegetettség csökkentését és ezáltal a nemzetközi biztonság erősödését. A cselekvéshez szükséges politikai akarat azonban változatlanul hiányzik egyes atomhatalmak részéről. A Közgyűlés kellő figyelmet szentelt más leszerelési problémáknak is. Ezek közül néhányról érdemes említést tenni. A vegji fegyverekkel összefüggő kérdésekről élénk vita bontakozott ki. A tagországok többsége a vegyi fegyverek gyártását és felhalmozását tiltó nemzetközi egyezmény létrehozását szorgalmazta, és határozatban kérte fel a genfi Leszerelési Bizottságot az ezzel kapcsolatos tárgyalások meggyorsítására. Az államok egy csoportja (egyes nyugati országok) arra törekedett, hogy a vegyi fegyverek használatát tiltó 1925. évi úgynevezett Genfi Jegyzőkönyv egyes rendelkezéseit módosítsák, s új ellenőrzési rendszert alakítsanak ki. Ez a veszélyes elgondolás aláásná a kevés meglevő leszerelési megállapodás egyikének létét. Ugyanezen körök megújuló vádakkal illették a Szovjetuniót és Vietnamot vegyi fegyverek állítólagos használata miatt Afganisztánban, illetve Kambodzsában. A megalapozatlan, konfrontációs célú 108
