Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ Közgyűlésének 1982. évi, 37. ülésszaka
tásukkal vagy kezdeményezésükre fogadott el a Közgyűlés progresszív határozatokat — felszólalásai növekvő pesszimizmust és kiábrándultságot mutattak. Úgy értékelték, hogy egyre kisebb az esélyük, hogy az események alakulását befolyásolják, politikai és gazdasági követeléseiknek érvényt szerezzenek. Ez a felfogás azt is maga után vonta, hogy a korábbiakhoz képest nagyobb hangsúlyt adtak regionális és nemzeti problémáiknak. Az ülésszak 142 napirendi pontja - amelyek közül nem is egy számos alpontra tagozódott - lehetőséget nyújtott arra, hogy a Közgyűlés áttekintse, megtárgyalja napjaink szinte minden lényeges problémáját. Mégis érthető, hogy egyes kérdéscsoportok kiemelt figyelemben részesültek. A munka középpontjában ez alkalommal is a békével és a nemzetközi biztonsággal összefüggő témakörök, a leszerelés és a válsággócok kerültek, de növekedett az érdeklődés a dekolonizáció problémái iránt is, és természetes, hogy a világgazdaság sokasodó gondjai is tükröződtek a küldöttségek felszólalásaiban. A Közgyűlés az 1982. szeptember 21. — december 21. közötti időszakban 139 napirendi pontot tárgyalt meg és zárt le. Munkáját felfüggesztette, és később felújított ülésszakon kísérli meg, hogy határozatot hozzon a fennmaradó három kérdésben, amelyek leglényegesebbike a globális tárgyalások ügye. A leszerelés A leszerelés kérdéseivel a Közgyűlés 7 főbizottsága közül mindössze egy, az x. sz. politikai és leszerelési bizottság foglalkozott. Mégsem túlzás azt állítani, hogy a fegyverkezési hajsza folytatódásának és következményeinek vizsgálata a 37. ülésszak legnagyobb aktivitást kiváltó és a legtöbb szenvedélyes állásfoglalásra okot adó, esetenként éles összecsapásokra vezető legjelentősebb politikai témája volt. A leszerelésről az 1. sz. bizottságban folytatott általános vitában 124 felszólalás hangzott el, és összesen 67 határozati javaslatot nyújtottak be. Ez érthető is, hiszen az ülésszakot megelőző egy évben semmi előrelépés sem történt, de annál több, ami a megalapozott aggodalmakat még inkább erősítheti. Gyorsított ütemben folyik a fegyverkezési verseny, és új területekre terjed ki. Közvetlenül a megvalósítás előtt áll a NATO európai rakétatelepítési terve. A szovjet-amerikai leszerelési tárgyalásokon nem értek el haladást sem a stratégiai fegyverek, sem a közép-hatótávolságú nukleáris rakéták kérdésében. Az Egyesült Államok kísérleteket tesz arra, hogy a meglevő fegyverzetkorlátozási megállapodások érvényét is aláássa. Megkezdődött a világűr bevonása is a katonai célú tervek megvalósításába. A leszerelési tárgyalások multilaterális fórumain sem történt pozitív fejlemény. A genfi Leszerelési Bizottság 1982. évi ülésszakain semmi eredményt nem tudott felmutatni. A bécsi közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgya105
