Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ Közgyűlésének 1982. évi, 37. ülésszaka
lásokon talán még messzebb kerültek egymástól az álláspontok. A madridi értekezleten a legfőbb akadályt éppen a leszerelési és a katonai bizalomépítő intézkedések kérdései jelentik. Az ENSZ-Közgyűlés II. rendkívüli leszerelési ülésszaka eredmény nélkül ért véget. Nyilvánvaló, hogy a leszerelés hiánya és a nemzetközi helyzet között — amelyet egyre több ország minősít a második világháború utáni legsúlyosabb időszaknak - szoros az összefüggés, a kölcsönhatás. Azt is meg kell állapítani, hogy a 37. ülésszak, a jelenlegi nemzetközi légkörben és főleg a két világhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának kritikus állapota miatt a leszerelési kérdések tárgyalása terén lényeges sikerrel nem számolhatott. A rekord számú leszerelési javaslat csúcsot eredményezett az elfogadott határozatok számában (57) is. Ezek néhány esetben új elemekkel is gazdagították ugyan a leszerelési feladatok és a cselekvési módok meghatározását, többségük azonban lényegében a korábbi határozatokat ismételte meg. Nem egy esetben a határozatok új elemei éppen a növekvő ellentéteket, a véleménykülönbségek elmélyülését tükrözték. A legnagyobb eredménynek ebben az esetben is azt tekinthetjük, hogy az ENSZ tagállamai - néhány kivételtől eltekintve - a 37. ülésszakon újra és határozottan kifejezésre juttatták, hogy korunk legégetőbb feladatának a nukleáris háború veszélyének elhárítását tartják, biztonságuk megerősítését a leszereléstől és nem a fegyverek további felhalmozásától várják. Az el nem kötelezett és fejlődő országok többsége felszólalásaiban sajnálatos módon nem tett különbséget az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Javaslataik megfogalmazásával, a döntéshozatali eljárás során kialakított álláspontjaikkal mégsem hagytak kétséget afelől, hogy a szocialista országokkal azonos módon sürgetik a konstruktív leszerelési tárgyalásokat, és ellenzik a NATO által a fegyverkezési verseny fokozására eddig tett és tervezett lépéseket. Kedvezően értékelhetjük azt a tényt is, hogy bár a NATO egyes tagállamai a leszerelés legtöbb kérdésében az Egyesült Államokkal együtt szavaztak, az amerikai delegátusok esetenként igen szélsőséges, propagandisztikus, szovjetellenes fellépését igyekezték mérsékelni, s ha a kísérletük sikertelen maradt, elhatárolták magukat az érdekeikkel ellentétes tendenciáktól. Éves ülésszakain a Közgyűlés minden lényeges leszerelési kérdéssel foglalkozik, és kialakítja állásfoglalását velük kapcsolatban. Nem volt ez másként a 37. ülésszakon sem. Az eddigiekből azonban már következtetni lehet arra, hogy a béke és nemzetközi biztonság, a leszerelés központi problémájának a tagállamok a nukleáris fegyverkezést, a nukleáris háború veszélyének elhárítását tekintették. Ezen belül is külön figyelmet kaptak azok az intézkedések, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy megállítsák a nukleáris fegyverkezési versenyt mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben, és elejét vegyék a nukleáris fegyverek térbeli terjedésének. Széles körű és pozitív visszhangot váltott ki a 37. ülésszakon is a Szovjet106
