Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ Közgyűlésének 1982. évi, 37. ülésszaka
a világtól, annak problémáitól. Nem függetlenítheti magát a nemzetközi helyzetet szabályozó erőviszonyoktól. Az ENSZ tagállamai ugyanazt a politikát képviselik a világszervezetben is, mint a nemzetközi kapcsolataik más területein. Az azonos célokért küzdő erők együttes fellépése nem képes alapvető módosulást elérni - legalábbis rövid távon nem - az ellentábor álláspontjában. A Közgyűlés ülésszakait mégis hiba lenne csupán a nemzetközi események passzív tükrének és leltárkészítőjének tekinteni. A többséget kitevő békeszerető tagállamok közös fellépésükkel az ellentétes kísérletek ellenére is elérték, hogy a 37. ülésszak nem válhatott a konfrontáció fórumává és eszközévé. Az ülésszak egész menete magán viselte a feszült nemzetközi helyzet jegyeit. A szocialista országokat, mindenekelőtt a Szovjetuniót megújuló támadások érték az Egyesült Államok delegációja részéről a leszerelési, emberi jogi, sőt egyes világgazdasági kérdések kapcsán, nem hagyva kétséget afelől, hogy a jelenlegi amerikai kormányzat nem tartja érdekeivel összhangban állónak az együttműködés szellemének felülkerekedését, mások érdekeinek tiszteletben tartását az ENSZ Közgyűlésének fórumán sem. Mindezek következtében a Közgyűlés többször feszült, nehéz helyzetben folytatta munkáját. Éles válaszadásokra, egymás véleményének határozott visszautasítására gyakrabban került sor, mint az elmúlt években bármikor. Az ülésszak azonban nem engedte eluralkodni ezeket a negatív jelenségeket. Az ENSZ tagállamainak túlnyomó többsége, az el nem kötelezett országok széles köre az esetenkénti nyomás, fenyegetés és csábítás ellenére világosan kifejezésre juttatta a plenáris vitában, az egyes kérdések bizottsági tárgyalása során, konkrét határozati javaslatok megfogalmazásával és nem utolsósorban szavazataival, hogy elhatárolja magát a feszültség további élezését célzó konfrontációs politikától, s a szembenállás helyett a párbeszéd és az együttműködés folytatását tartja szükségesnek. Ez az egyértelmű állásfoglalás nem oldja ugyan meg a világ nagy gondjait, alapvetően nem módosítja az erőviszonyokat, tehát nem változtat a nemzetközi helyzeten sem, de újra rávilágít arra, hogy az általános békevágy- gyal és békeakarattal mindenkinek számolnia kell. Még egy világhatalom sem függetlenítheti tartósan magát az országok túlnyomó többségének véleményétől. A Közgyűlés 37. ülésszakán a világproblémák széles körét tekintette át. 142 témát tűzött napirendjére, köztük 9-et először fennállása óta. Az általános vitában 146 ország képviselői tettek politikai nyilatkozatot. 9 államfő, 2 alelnök, 6 kormányfő is megjelent és beszédet mondott az ülésszakon. A 37. ülésszak nemcsak a napirendi pontok, de az elfogadott határozatok számát tekintve is rekordot állított fel (252 az előző évi 243-mal szemben). Az álláspontok polarizálódásának, a feszültség növekedésének jele, hogy ez alkalommal kevesebb határozatot sikerült konszenzussal elfogadni, mint az előző évben. Jellemzője volt továbbá az ülésszaknak, hogy az el nem kötelezett és fejlődő országok - bár aktivitásukat megtartották, és az esetek többségében támoga104
