Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ Közgyűlésének 1982. évi, 37. ülésszaka
FÖLDVÁRI GÁBOR Az ENSZ közgyűlésének 1982. évi, 37.ülésszaka Az ENSZ Közgyűlésének évenként ismétlődő ülésszakai egyedülálló alkalmat nyújtanak a nemzetközi helyzet átfogó felmérésére, a világpolitikában érvényesülő folyamat értékelésére. Nincs ugyanis még egy olyan politikai fórum, ahol ennyire koncentráltan jutna kifejezésre a világ országainak véleménye és állás- foglalása korunk legégetőbb kérdéseiben, mindenekelőtt a béke és a nemzetközi biztonság - a világ népeit egyaránt és közvetlenül érintő - témájában, de a nemzetközi kapcsolatok más természetű globális problémáiban is. Az 1982. szeptember 21-én kezdődött 37. közgyűlési ülésszak az előző évihez képest tovább romló politikai és világgazdasági körülmények között látott munkához. Érthető volt tehát a nemzetközi közvélemény élénk érdeklődése és várakozása az ülésszak iránt. A hazai közvélemény ezen túlmenően is fokozott figyelemmel kísérte a Közgyűlés tevékenységét, hiszen először fordult elő az ENSZ 37 éves történetében, hogy a Közgyűlés elnöki tisztét magyar diplomata látta el. Külügyminiszter-helyettesünknek, Hollai Imrének jutott az a megtisztelő feladat, hogy a mostani, az 50-es évek hidegháborús időszaka óta legnehezebb politikai és világgazdasági helyzet viszonyai között irányítsa a Közgyűlés munkáját, és biztosítsa, hogy a szervezet ebben a kedvezőtlen helyzetben is eredményesen lássa el feladatát. Elnöki székfoglaló beszédében ezt a következőképpen fogalmazta meg: „Az Egyesült Nemzetek Szervezete olyan, amilyenné mi valamennyien tesszük. Nem hiszek abban, hogy mi itt képesek lennénk olyan csodaszert feltalálni, amely tüstént orvosolná a nemzetek közösségének krónikus és újabb keletű bajait. Mélyen hiszek azonban abban, hogy a tagállamok közös politikai akaratával előbbre tudunk jutni a napirenden levő kérdések megoldásában.”1 A 37. ülésszak elé tűzött cél szerénynek, esetleg túlzottan pesszimistának tűnhet. Azok azonban, akik behatóan foglalkoznak a nemzetközi politikával, ismerik annak meghatározó tényezőit és uralkodó folyamatait, egyetértenek azzal, hogy csak ez a korlátozott cél felelhet meg a ma realitásainak. Az ENSZ nincs elzárva 103
