Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Vincze Attila: Kína külpolitikája a KKP XII. kongresszusának tükrében
A kongresszuson elfogadott külpolitikai koncepció A kongresszus feladatai között szerepelt a korábbinál hatékonyabb külpolitika kidolgozása. Az elmúlt évek (évtizedek) tapasztalatainak konzekvenciájaként a XII. kongresszus a függetlenséget és önállóságot állította a kínai külpolitika tengelyébe. „A függetlenség, önállóság, önerőre támaszkodás volt, maradt és lesz az a pont, amelyen mindig megvetjük a lábunkat. A kínai nép nagyra értékeli a más államokkal és népekkel folytatott együttműködést, de még drágább neki az önállósághoz és függetlenséghez való jog, amelyet hosszú küzdelemben vívott ki. Egyetlen külföldi hatalom se számítson arra, hogy Kínát valaha is függvényévé teheti, hogy Kínával lenyeletheti érdekei csorbításának keserű piruláját” - mondotta megnyitó beszédében éppen Teng Hsziao-ping. Hasonló törekvés hatotta át a beszámolót is. „Kitartunk az önálló, független külpolitika mellett” - mondja az V. fejezet címe. „.. .nem tűrjük nemzeti méltóságunk és nemzeti érdekeink megsértését... Kína nem függ semmilyen nagyhatalomtól, semmilyen országcsoporttól, egyetlen nagyhatalom nyomásának sem enged soha..., a kínai nép a legkevésbé sem óhajtja múltbeli megalázó helyzetének visszatértét..— jelentette ki Hu Jao-pang. E szándékkal összhangban rugalmasan fogalmazták meg a külpolitikai stratégiát. Ezt a szervezeti szabályzat programatikus fejezete így foglalja össze: „kitartani a proletár internacionalizmus mellett, a világ proletárjaival, elnyomott népeivel és nemzeteivel, valamennyi békeszerető és igazságszerető szervezettel és személyiséggel való összefogás mellett, közösen fellépni az imperializmus, a hege- monizmus, a kolonializmus ellen, megvédeni a világbékét, serkenteni az emberi haladást. A szuverenitás és a területi integritás kölcsönös tiszteletben tartásának, az agressziótól való tartózkodásnak, a belügyekbe való kölcsönös be nem avatkozásnak, az egyenlőségnek és a kölcsönös előnyöknek, a békés egymás mellett élésnek öt elve alapján a világ minden országával fejlesztjük államközi kapcsolatainkat. A marxizmus alapján, a függetlenség és az önállóság, a teljes egyenlőség, a kölcsönös tisztelet és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei szerint fejlesztjük pártunk kapcsolatait minden kommunista párttal és más munkáspárttal.” A szervezeti szabályzat programatikus fejezete a belső feladatok és a külpolitikai stratégia között foglalja össze az egyesítés feladatát: „Az egész néppel együtt - beleértve tajvani, hongkongi, makaói testvéreinket és külföldön élő honfitársainkat - be kell fejeznünk a haza egyesítésének nagy ügyét.” (Célszerű lesz, ha ezt a feladatot a külpolitikai stratégiával összefüggésben tárgyaljuk.) Mindeme megfogalmazások mögött olyan önállóságra, függetlenségre törekvő, az elkötelezettséget kerülő, cselekvési szabadságát megőrző, mindkét világ- rendszertől távolságot tartó, a harmadik világgal szolidaritást demonstráló, a nemzetközi élet fő erői között manővereit>, rugalmas, pragmatista, harmadikutas külpolitikai vonalvezetés igénye húzódik meg, amelytől azt várják, hogy a korábbinál 26
