Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 2. szám - Rajcsányi Péter: Az Egyesült Államok külpolitikájának belső háttere és feltételrendszere
igen lényeges szerepet. Az intézményrendszer bürokrata és tekintélyuralmi vonásainak határozott erősödését a második világháború után hosszabb ideig elfedte a struktúrának a gazdasági élet és a külpolitika területén mutatott hatékonysága. Vietnam és a Watergate-ügy után, majd később az iráni túszüggyel kapcsolatban azonban az irányító intézményrendszerrel és az értékek képviseleti módjával, illetve magával az „értékrangsorral” szemben is az elégedetlenség nyíltan, a felszínen jelentkezett. Az 1970-es évek közepe óta érvényesülő ideológiai vonal fő jellemzője az, hogy az amerikai és ezen keresztül szélesebben a tőkés társadalom megújulási képességének meglétét próbálja sugallni. A megújulás alapját azok a hagyományos amerikai ideológiai-erkölcsi értékek képeznék, amelyek az amerikai társadalomalakítás forradalmi korszakában jöttek létre, illetve szolgáltak a társadalomalakító tevékenység alapjául. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ezek az értékek - ha későbbi deformálódásaiktól eltekintünk is - éppen az amerikai társadalom akkori körülményei (harc az angolok, franciák, spanyolok, indiánok ellen, a természeti viszontagságok ellen) következtében sajátos dinamizmust és agresszivitást is hordoznak magukban. A nyolcvanas évek elején uralomra jutott kormányzat és támogatóinak ideológiája befelé elsősorban antiliberális, főként az államnak a társadalmi és gazdasági életben játszott szerepét illetően, és ebben sajátos módon támaszkodik a hagyományos kispolgári individuál-liberális törekvésekre, amelyek az állam közvetlen beavatkozását nehezményezik. Az öt fő konzervatív irányzat (a hagyományos szélsőjobb, a neokonzervatívok, a liberál-konzervatívok, a keresztény új jobboldal és a libertariánusok) lényegében az állam beavatkozó tevékenységének csökkentésében ért egyet. A legutóbbi elnökválasztás az Egyesült Államokban vitathatatlanul megváltozott politikai légkört, a hatalmi csoportok között erőeltolódást és nem utolsósorban ideológiai „megcsúszást” fejezett ki. A republikánusok és az őket támogató társadalmi erők nyílt konzervatív programot hirdettek, amelyet most próbálnak megvalósítani: jelentős adócsökkentéseket, a katonai kiadások nagymértékű fokozását, az állami szabályozórendszer működésének korlátozását, a kormányzat beavatkozásának csökkentését, a szabad vállalkozás életképességének felújítását és működésének biztosítását. A választásokon kialakult új típusú republikánus szövetséget ennek révén kísérlik meg fenntartani és hosszabb időre stabilizálni, vagyis a republikánusokat az Egyesült Államok domináns pártjává tenni az elkövetkezendő évekre, évtizedekre. Reagan választási győzelmét azonban helytelen lenne úgy értelmezni, mintha az őt támogató körök részletesen kidolgozott kormányprogrammal is rendelkeztek volna. Egy ilyen átfogó program hiánya különösen nyilvánvaló a külpolitikában. Ebben a helyzetben az „ideológiai eltolódás” három szempontból is negatívan hat a külpolitikára: 1. Az enyhülés az amerikai külpolitikai pragmatizmussal fonódott össze, 24
