Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Rajcsányi Péter: Az Egyesült Államok katonapolitikai elképzelései a nyolcvanas évekre
látozására. Világosan megfogalmazták azonban azt is, hogy a Szovjetunió nem engedi meg a hadászati erőegyensúly megbontását, és rendelkezik azokkal a képességekkel és erőforrásokkal, amelyek segítségével biztosítja a katonai erőviszonyokban a hozzávetőleges egyensúly további fenntartását. A katonai enyhülés kérdései az Egyesült Államok politikájában Az elmúlt két évtizedben az Egyesült Államok katonapolitikájában egymás mellett két tendencia létezett. Az egyiknek megfelelően az Egyesült Államok új tömeg- pusztító és hagyományos fegyverek, fegyverrendszerek fejlesztésére, gyártására és telepítésére törekedett, növelte katonai potenciálját és katonai képességeit. A másik tendencia annak a szükségességnek az elismerésén nyugszik, hogy a nemzet- biztonsági szempontból értelmetlen és költséges katonai programok elkerüléséhez tárgyalásokat kell folytatnia a Szovjetunióval a fegyverkezési verseny korlátozásáról. Ez utóbbi felfogás jutott érvényre abban, hogy az Egyesült Államok számos két- és többoldalú nemzetközi leszerelési tárgyaláson vett részt. Ezeken a tárgyalásokon több fontos megállapodás született, amelyek többségükben a szocialista országoknak - mindenekelőtt a Szovjetuniónak - a katonai enyhülés megvalósítására tett erőfeszítései nyomán jöttek létre. Ezek hozzájárultak a nemzetközi kapcsolatrendszer stabilitásának növeléséhez, a nemzetközi politikai légkör javításához. A megállapodások közül vitathatatlanul kiemelkednek a hadászati fegyverekről kötöttek, a SALT-I. és az 1979 júniusában aláírt, de még máig sem ratifikált SALT-II. szerződés. A mostani új évtized kezdetén már nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a megállapodások nem tudták megakadályozni egy új fegyverkezési hullám megindulását. Ebben szerepe van az Egyesült Államok katonapolitikájának, amely a hetvenes évek második felére határozottabban törekedett a katonai erőviszonyok, az erő- egyensúly megbontására. Szerepet játszik az is, hogy az Egyesült Államoknak nincs átfogó elképzelése a katonai enyhülés előmozdítására. A fegyverzetkorlátozási és leszerelési tárgyalásokat minduntalan alárendeli katonapolitikájának, illetve az éppen aktuális fejlesztés megvalósításának. Amilyen mértékben az amerikai katonapolitika távolodott az erőegyensúly elfogadásának gondolatától és gyakorlatától, ugyanolyan mértékben szorult háttérbe az amerikai külpolitika céljai között a fegyverzetkorlátozási készség. Az Egyesült Államok szóban nem zárkózott el ilyen tárgyalások megkezdődésétől vagy folytatásától, de a tárgyalásokon mindinkább egyoldalú előnyök megszerzésére törekedett. Annak ellenére, hogy a Reagan-kormányzat halogatta a fegyverzetkorlátozási tárgyalások megkezdését vagy felújítását a Szovjetunióval, az Egyesült Államok96
