Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)

1982 / 5. szám - SZEMLE - Cseh István: A Palme-jelentés és a Bahr-javaslat európai biztonsági vonatkozásai

galmát is megváltoztatták. Az atomkorszakban a háború nem lehet többé a politika eszköze, hanem csupán a soha nem látott rombolás hajtóereje. Az államok - a Palme-bizottság szerint - nem kereshetik biztonságukat más államok rovására, mert a biztonság csak közös lehet. „A közös biztonság doktrínájának kell a fegyverekkel történő elrettentés jelenlegi félmegoldásának a helyébe lépnie” — állapítja meg a jelentés. A leszerelés gazdasági szükségszerűség is.

A fegyverzetkorlátozási tárgyalások egyébként töretlen folyamatosságot és stabilitást igényelnek, és nem tekinthetők az ellenségnek adott ajándéknak vagy a jó magaviseletért kijáró jutalomnak, hanem csak a közös biztonság elérését szolgáló és a kölcsönös érdekeket érvényesítő eszköznek. A bizottság ezért a politikai árukapcsolás fogalmát helytelen elvnek tekinti, amelyről le kellene mondani. E felszólítás címzettje - kimondatlanul - az Egyesült Államok.

Ezen elvi bevezető után következik a bizottság mintegy negyven oldalas fegyverzetkorlátozási és leszerelési programja, amely az alábbi hat pontból és számos alpontból áll:

1. A nukleáris kihívás és a kelet-nyugati kapcsolatok;

2. A minőségi fegyverkezési verseny megfékezése;

3. Az államok közötti bizalom biztosítása;

4. Az ENSZ biztonsági rendszerének megszilárdítása;

5. A biztonság regionális megközelítése;

6. A gazdasági biztonság.

A SALT (START) kilátásai és a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások

„A nukleáris kihívás és a kelet-nyugati kapcsolatok” alfejezet abból indul ki, hogy egy atomháborúnak nem lehet győztese. Veszélyesnek ítéli a korlátozott atomháború megvívásának az elképzelését is. Az elrettentést sohasem lehet teljesen biztonságossá tenni, ezért az atomfegyvereket meg kell semmisíteni. Ez csak fokozatosan, lépésenként érhető el - szögezi le a bizottság.

A stratégiai fegyverzetkorlátozási folyamat a Palme-jelentés szerint nélkülözhetetlen, mert ez a legfontosabb eleme a két világhatalom közötti viszonynak, és hatást gyakorol a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerére. Az ezzel kapcsolatos szovjet-amerikai tárgyalásokon a feleknek meg kellene erősíteniük a SALT-I. szerződésben előírt korlátozásokat, és meg kellene állapodniuk a szerződés vitás kérdéseinek a tisztázásában. Másfelől a Palme-bizottság szerint a feleknek újabb szerződést kellene kötniök, amely nagyobb méretű csökkentést és minőségi változást eredményezne. Olyan korlátozásokat kell elfogadni és végrehajtani, amelyek különösen az „első csapástól” való félelmet csökkentik.

A bizottság a rakétaelhárító rakétafegyverekről 1972-ben kötött szovjetamerikai szerződés betartására szólítja fel a Szovjetuniót és az Egyesült Államo81