Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - SZEMLE - Cseh István: A Palme-jelentés és a Bahr-javaslat európai biztonsági vonatkozásai
kát, rámutatva arra, hogy ennek elmaradása a nemzetközi helyzet további romlásához vezetne. A Palme-javaslatok egyik legjelentősebb alpontja (1.4.) az európai hagyományos erők alacsonyabb színvonalon történő egyensúlyának létrehozását sürgeti. Ezzel a feladattal a jelentés kiemelt helyen és részletesen foglalkozik. Ennek az az oka, hogy a bizottság szerint jelenleg csak a hagyományos erők regionális vagy legalábbis szubregionális szerződésben elismert egyensúlya alapján képzelhető el az atomfegyverek szerepének fokozatos csökkentése Európában. A NATO-államok ugyanis továbbra is arra hivatkoznak, hogy a kelet-európai szocialista országoknak a hagyományos erők terén fennálló fölénye nem teszi lehetővé a nukleáris fegyverek szerepének fokozatos háttérbe szorítását. A Palme-bizottság szerint a hagyományos erők alacsonyabb szintű egyensúlyának létrehozása azért is elengedhetetlenül fontos, mert egy konvencionális európai háború is rendkívül pusztító lenne, s minden valószínűség szerint atomháborúba torkollna. Az Európában egymással szemben álló hadseregek ugyanis - a bizottság megítélése szerint - jelenleg sokkal nagyobbak, mint ahogyan azt a biztonsági igények valójában szükségessé tennék. Jelentős mértékű csökkentésre van tehát szükség. A bizottság megállapítja, hogy az 1973 óta tartó bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon egyetértés alakult ki a csökkentés legtöbb alapelvéről. Nyitott kérdés még a jelzett térségben levő csapatok száma, a két csökkentési szakasz közötti összefüggés és az ún. kiegészítő intézkedések hatóköre. A bizottság szerint megfelelő politikai akarat esetén ezek a problémák megoldhatók lennének. Az eredménytelenség azonban jelentősen csökkentené a nemzetközi közvélemény bizalmát a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokban. A Palme-bizottság ezért a résztvevő országok külügyminiszteri szintű találkozójának összehívását sürgeti, hogy áthidalják a nézeteltéréseket Bécsben, s még 1982 vége előtt megkössék a megállapodást. A fentiekből az alábbi négy következtetés vonható le: 1. A Palme-jelentés a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokra vonatkozóan azért javasol új megközelítést, mert az eddigi tárgyalási fórumok egy része feltehetően nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A bizottság érzékelteti, hogy új javaslatokra s a már meglevő tárgyalási fórumok között új rangsorolásra van szükség. A jelentés azt sugallja, hogy a megváltozott helyzetben egyelőre nem számíthatunk sem globális méretekben, sem pedig szovjet-amerikai viszonylatban gyors előrehaladásra a fegyverzetkorlátozás terén. Ezért szűkszavú a stratégiai nukleáris támadófegyverekre vonatkozó jelentésrész. A „zsákutcából való kijutás” lehetőségét a bizottság más területeken keresi: tagjai szerint a fő figyelmet az európai regionális lehetőségek keresésére kell fordítani. Még inkább előtérbe kerül a fokozatosság és a kis lépések taktikája a fegyverzetkorlátozásban. 2. A Palme-jelentés fontos új eleme a közép-európai hagyományos erő- egyensúly alacsonyabb színvonalra való helyezésének a követelése. A bizottság 82
