Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)

1982 / 5. szám - SZEMLE - Aczél Endre: Vázlat a „thatcherizmus”-ról

mindvégig csökkenteni próbálták a miniszterelnök lendületét, ami Margaret Thatcher közismert kompromisszum-ellenessége miatt nem lehetett könnyű feladat. Mégis, James Priornak hosszú ideig sikerült megakadályoznia a második szakszervezeti törvény elkészültét; ő és rajta kívül vagy féltucatnyian (Pym, Whitelaw, Gilmour, St. John Stevas, Carrington) a nyilvánosság előtt vonták kétségbe a „thatcherizmus” fellegvárában, a pénzügyminisztériumban kidolgozott gazdasági stratégiát.

Az eredmény az lett, hogy Thatcher asszony közülük többet egyszerűen eltávolított kormányából, mások lemondtak, helyükre szinte kizárólag fiatalabb „thatcheristák” kerültek. Ráadásul a miniszterelnök nagyon taktikusan járt el: a régi konzervatívoknak adta a legtöbb presztízst nyújtó, egyszersmind a legtöbb bajt szülő tárcákat (külügy, belügy), miközben az úgynevezett költekező minisztériumok élére - ahol a legnagyobb a csábítás a pénzplafonok meghaladására - saját bizalmi embereit helyezte.

A mérséklet - vagy ahogyan népszerű-csúfolódó módon nevezik: a „pu- hányság” — nem mérvadó már a kormány politikájában.

Átalakul-e, átalakulhat-e thatcheri szellemben a brit Konzervatív Párt? Mivel a hagyomány ennek pontosan az ellenkezőjét sugallja, viszont a „trend” mellette szól, azt kell hangsúlyozni, hogy a toryk legalábbis hosszú kilengésre számíthatnak. Nem úgy fest, mintha a pártot nem lehetne végképp átformálni - igaz, a játszma befejezettnek nem tekinthető. Ha 1983-ban Margaret Thatcher újabb mandátumot kap, egészen bizonyosan a jelenlegi irányzat folytatódik.

A konzervatív önismeret hordozóinak pedig marad a borongás az elveszített középút miatt. Ők azonban vigasztalhatják magukat azzal, hogy régen megmondták: a kétpárti brit politikai rendszerben az egyik fél mértékletessége majdnem automatikusan mértékletességet szül a másikban, fanatizmusa, szélsőségessége azonban ugyanezt váltja ki az ellenfélből is. Erre pedig Nagy-Britanniának, a „nemzetnek” nincsen szüksége - teszik hozzá -, hiszen innen már csak egy lépés vezet a kormányozhatatlanság, a felfordulás felé.

79