Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Király János: Konfliktusok, területi viták Latin-Amerikában
szeti erőforrásokban leggazdagabb tartományát, Santa Cruzt.6 (A geopolitika legismertebb latin-amerikai korifeusait - a brazil Golbery do Couto e Silvát, az argentin Guglialmelli-t, a chilei fasiszta junta elnökét, Augusto Pinochet Ugartét - a náci Németország geopolitikusai inspirálták.7) A nagyhatalmi státusra aspiráló Brazília latin-amerikai terjeszkedési törekvéseinek centrumában a Csendes-óceánra történő kijutás stratégiája áll. Közlekedési összeköttetést kíván létesíteni víziúton s szárazföldön a két óceán között. Az Amazonas medencéjét átszelő, a közelmúltban elkészült transzamazonasi közút, amely megkönnyíti az őserdőben lévő természeti kincsek kiaknázását is, csatlakozik Peru, Kolumbia és Venezuela úthálózatához. A Corumbá és a bolíviai Santa Cruz de la Sierra közötti, brazilok által épített vasútvonal integráns része lesz az Atlanti-óceán partján lévő brazil Santos kikötő és Corumbá-Santa Cruzon, Bolívián át a Csendes-óceánon lévő chilei Aricába kiépítendő vasúti összeköttetésnek, melyből a bolíviai La Paz-Arica közötti szakasz már működik is. A többnyire külső tényezők által indukált területi viták hozzásegítették az Egyesült Államokat ahhoz, hogy megerősítse, illetve kiterjessze befolyását Latin- Amerikában, saját politikai, gazdasági, stratégiai céljai érdekében aknázza ki e viszályokat, gátolja a latin-amerikai országok területi és regionális integrációját, s fellépjen a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen. A latin-amerikai országok közötti megoldatlan területi problémák hozzájárultak ezen országok nemzetközi elszigetelődéséhez, mivel az Egyesült Államok ezekben a vitákban rendszerint döntőbíróként lépett fel a nyugati féltekén, arra kényszerítve a térség országait, hogy ne egymás között oldják meg problémáikat, hanem a számukra kedvező döntések elérésére az Egyesült Államokkal fejlesszék együttműködésüket, az ún. pánamerikanizmus szellemében. Másrészt a területi viták időnkénti felmelegítésével a korrumpálódott oligarchikus, katonai rezsimek a belső szociális-gazdasági feszültségekről terelték el a figyelmet. A területi viták felhasználása a felszabadító mozgalmak ellen A hatvanas évek végén és a hetvenes években a nemzetközi viszonyokban végbement kedvező irányú változások - a latin-amerikai országok intraregionális együttműködésének elmélyülése, a térség országainak párbeszéde az Egyesült Államokkal, az amerikai függőség mérséklésére irányuló erőfeszítések, a külpolitikai és külgazdasági kapcsolatok diverzifikálása - a területi vitákra is befolyást gyakoroltak. Magas fokra emelték a latin-amerikai országok burzsoá-reformista kormányainak, néptömegeinek a szuverenitás és a területi integritás elérése, illetve megőrzése iránti vágyát (jóllehet adott esetekben mindez kevésnek bizonyult a közvetlen fegyveres összecsapások elkerüléséhez). Az Egyesült Államok elvesztette döntőbírói szerepét, amelyet siettetett Wa5°
