Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Király János: Konfliktusok, területi viták Latin-Amerikában
nyagár-robbanás következtében. Több ízben súlyos összeütközésekre került sor a tengerfenék, a kontinentális talapzat természeti kincseinek hasznosítási joga körül a tengerparttal rendelkező latin-amerikai országok között. Az amerikai kontinens országai deklarálták először a 3 vagy 12 mérföldes felségvizeken túlnyúló, 200 mérföldig húzódó tengeri határokat (territorial waters — patrimonial waters), az úgynevezett kizárólagos gazdasági övezetet, melyben a tengerparti országok maguknak tartották fenn az övezetben található természeti kincsek kiaknázásának, illetve a halászatnak a jogát. Ez további feszültséget teremtett az amerikai államok együttműködésében. (Venezuela és Kolumbia között a Venezuelai-öbölben a kontinentális talapzat olaj lelőhelyeinek feltárásában, illetve Peru, Ecuador, Mexikó és az Egyesült Államok között az előbbi országok tengerpartjánál történő halászati jog kérdésében.) d) Ugyancsak Latin-Amerikában bukkant fel először és vált „nemzetközivé” egy új típusú konfliktusforrás: a nagyszabású természetátalakító munkálatok romboló hatása a szomszédos országok természeti viszonyaira. Brazília és Argentína között robbant ki vita a mindkét ország egyik legfőbb folyóját jelentő Paranán épített közös brazil-paraguayi 12,6 MW kapacitású óriás vízerőmű működésbe helyezése kapcsán. Argentína ugyanis kifogásolta, hogy a két szomszédos ország nem konzultált előzetesen a vízerőmű építési terveiről, s a felduzzasztott hatalmas víztömeg potenciálisan elárasztással fenyegeti területét, nem beszélve a megemelt vízszint mikro-, illetve makroökológiai következményeiről, továbbá veszélyezteti Argentína hasonló vízerőmű-építési terveit a Paraná folyón. A vitában végül az ENSZ úgy foglalt állást, hogy a közös folyóknál az adott erőműnél lejjebb elhelyezkedő országokat előzetesen tájékoztatni kell az ilyen tervekről. e) A határkonfliktusok külön kategóriáját képezik azok a feszültségek, melyeket valami váratlan esemény idéz elő (mint például az 1969. június 22-én Honduras és El Salvador között kitört ún. futballháború), vagy amelyek a latin-amerikai országok között meglehetősen nyitott határokból következnek: a vendég- munkások illegális határátlépései (Mexikó és az Egyesült Államok, El Salvador és Honduras, Kolumbia és Venezuela között). A Mexikó és az Egyesült Államok közötti több évtizedes feszültségeknek többek között a következők az okai: a nagy északi szomszéd a mai Mexikó területét megközelítő nagyságú területet csatolt el (Texas, Arizona, California, New-Mexico, Alabama stb.), továbbá a Rio Bravo határfolyó amerikai részről történő szennyezése, a 200 mérföldes tengeri határ mexikói deklarálásával pedig kérdőjelessé vált az amerikai halászati jog a világ egyik leggazdagabb halállományával rendelkező Californiai-öbölben, másnéven Cortez-tengeren, valamint a mexikói vendégmunkások és a kábítószercsempészet kérdései stb.5 f) A geostratégiai, geopolitikai tényezőkre való hivatkozással különösen Brazília és Chile törekszik expanzionista, Bolívia ellen irányuló szeparatista politikájának igazolására: bizonygatják Bolívia etnikai, gazdasági, kulturális széttagoltságát, s le akarják választani Bolíviáról az ország ásványi kincsekben, termé49
