Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Szirtes I. János: Ausztria keleti politikája
szembetűnőbb sajátosságokat kétségtelenül a magyar reláció mutatta, hiszen 1956 után az államközi kapcsolatok a mélypontra süllyedtek. A többi relációban jellegzetes vonások nem voltak. Ez alól csupán az NDK kivétel, ahol az NSZK- ra való tekintettel Ausztria csak az ún. nem államközi kapcsolatok ápolására volt hajlandó. Ez kizárólag a kereskedelemre vonatkozott, és ennek jegyében 1954- ben megnyitották az NDK Külkereskedelmi Kamarájának bécsi képviseletét. A politikai kapcsolatoktól eltérően, az árucsere kezdettől fogva kedvezően fejlődött. A külkereskedelem részben már 1945-ben megindult, de kereskedelmi szerződések hiányában a vállalati megállapodások voltak az intézményes keretek. A háború utáni nehéz gazdasági helyzetben az államközi megállapodások hiánya azonban jelentős fékező erőnek bizonyult. A negyvenes években ezért ezek az államok a későbbi NDK kivételével megállapodást kötöttek Ausztriával. Ezek a szerződések egyéves árucsere-forgalmi megállapodások voltak, amelyek listákban rögzítették az export és az import tételeit, valamint az egyes cikkek szállítható mennyiségeit. A szerződések - felmondás hiányában - a hatvanas évek elejéig érvényben maradtak, és az azok alapján létrehozott vegyes bizottságok évente kidolgozták az árucsere-forgalmi jegyzőkönyveket. A kereskedelmi megállapodások fizetési szerződésekkel egészültek ki, amelyek értelmében a nemzeti bankoknál klíringszámlákat nyitottak egymás részére, és ezekből fedezték a követeléseket. A kapcsolatok kezdeti korszakában - az említett kettőn kívül - más szerződés megkötésére nem került sor, így ezek alapján folyt a részben már 1945- ben megindult külkereskedelem. Ez valójában természetes is volt, hiszen a két világháború között ezek az országok fontos külkereskedelmi partnerei voltak Ausztriának. így például az 1938. évi Anschluss előtt az említett államokkal a forgalom az osztrák külkereskedelem 30 százalékát tette ki. A második világháború után ez az arány módosult: 1950-ben 15, 1955-ben 9, majd később 10 százalék körül mozgott. Abban a tényben, hogy az osztrák külkereskedelemben stagnált vagy csökkent a népi demokratikus országok aránya, a politikai viszonyok hatása is tükröződött. A korábbiaktól eltérően Ausztria erőteljesebben a Nyugat felé orientálódott, a szocialista országok pedig elsősorban az egymás közötti külkereskedelmet növelték. A háború következményeként nem volt lehetőség a korábbi áruösszetétel fenntartására. A vertikális korszak A hatvanas évek elején már világossá vált, hogy a Nyugatnak a szocialista országokkal szembeni konfrontációs politikája kudarcot vallott, és helyébe a párbeszéd időszaka lép. Ausztriában ezekre a jelekre igen élénken reagáltak, hiszen földrajzi, történelmi, gazdasági és más okokból is az ország ennek a folyamatnak az aktív részvevője, sőt - a lehetőség szerint - élharcosa kívánt lenni. Ausztria keleti politikája számára kedvező nemzetközi feltételek teremtődtek, és nem kevésbé 38
