Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Szirtes I. János: Ausztria keleti politikája
volt előnyös az ország külpolitikai helyzete. Eddig az időpontig több olyan probléma rendeződött, vagy alakult kedvezően a megoldása, amelyek korábban akadályozták az úgynevezett nyugati integráció alapjait, a semlegességi politika osztrák módozata már kialakulófélben volt, és a legproblematikusabb keleti kapcsolat, a Magyarországhoz fűződő viszony is normalizálódott. A nemzetközi feltételeken kívül belpolitikáikig is kedvezően alakult a helyzet. Az ipar fellendülése növelte a keleti piacok fontosságát, ezért az osztrákok arra a meggyőződésre jutottak, hogy a külkereskedelmet politikai eszközökkel is támogatni kell. Ezek a tényezők vezettek Ausztria keleti politikájának lendületes kibontakozásához. Hogy gazdaságilag és politikailag is kamatoztassa a semlegességből fakadó lehetőségeit, Ausztria igyekezett a nyugat-keleti nyitás élére állni, és ez bizonyos mértékig sikerült is. Ennek a törekvésnek a nyitányát az osztrák külügyminiszter nagy feltűnést keltő, i960, évi lengyelországi látogatása jelezte. Kreisky varsói tartózkodása nemcsak azért volt jelentős, mert első nyugati külügyminiszterként látogatott hivatalosan egy népi demokratikus országba, és ezzel megnyitotta az úgynevezett utazási diplomáciát, hanem a Lengyel Külügyi Intézetben tartott március 2-i előadása miatt is. Az osztrák diplomácia vezetője a békés egymás mellett élés politikájának az érdekében, a katonai konfliktushelyzetek tárgyalásos kiküszöbölése mellett szállt síkra, amelyet - véleménye szerint - a partner jobb megismerésével, a hibás megítélés és ennek következményei, a helytelen reagálások kizárásával lehet elérni. Kreisky a békés egymás mellett élést a lét megszűnése alternatívájaként értelmezte, és az előbbi megvalósíthatósága mellett kötelezte el magát.4 Az osztrák vendég így első nyugati politikusként hivatalosan is a békés egymás mellett élés mellett foglalt állást, és ezáltal úttörő szerepet vállalt a Nyugat keleti politikájában. (Formálisan az NSZK nyolc, az Egyesült Államok pedig tizenkét évvel később ismerte el ezt az elvet.) Az említett első keletpolitikai lépést nem követte gyors kibontakozás. Kreisky beszédének ekkor Nyugaton nem volt gyors és nagy nemzetközi hatása, és az osztrák kormányon belül a néppárti koalíciós partner sem tulajdonított a szociáldemokratákhoz hasonló jelentőséget a keleti politikának. Mivel átmenetileg a nemzetközi helyzet is rosszabbodott, további lépésekre csak az újabb nemzetközi fellendülés után, 1963-ban került sor. Ausztria ekkor gyors egymásutánban Bulgáriával, Romániával és Magyarországgal állapodott meg a vagyonjogi kérdésekben, majd rövidesen sor került az első hivatalos külügyminiszteri látogatásokra is, amelyek nyomán a diplomáciai képviseleteket nagykövetségi szintre emelték. Osztrák részről ezekkel az aktusokkal megtört a jég, és a kapcsolatok fejlesztését formálisan már nem kötötték feltételekhez. Mivel a szocialista országok erre mindenfajta junktim nélkül mindig is készek voltak, hozzákezdhettek a békés egymás mellett élés elvein alapuló kapcsolatok megteremtéséhez. Kezdetben Ausztria és a szocialista országok viszonya lényegében a keres39
