Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Izikné Hedri Gabriella: A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok teherbíró képességéről
értők hangsúlyozzák, hogy az amerikai vezetéstől való nézeteltérések napjainkban valamennyi nyugat-európai országot érintik. A viták nem elszigetelt kérdésekre vonatkoznak, hanem a biztonság, a gazdaságpolitika és a külpolitika alapvető problémáira. Új jelenség, hogy a válsággal kapcsolatos kérdések igen széles körű nyilvánosságot kaptak. Kicsendül az értékelésekből, hogy Nyugat-Európa egyenrangú viszonyt igényel az Egyesült Államokkal, hivatkozva azzal egyenlő gazdasági-tudományos potenciáljára és nála nagyobb világgazdasági súlyára. S mindezek hátterében az az aggodalom rejlik, hogy az amerikai „kemény vonal”- nak a leszerelési tárgyalásoktól való vonakodása miatt Európa biztonsága forog kockán. Az Európai Közösség 1982. júliusi csúcsértekezlete határozatot hozott az EK törvényes érdekeinek megvédésére; annak biztosítására, hogy a közösség a kereskedelempolitikában ugyanolyan gyorsan és hatékonyan cselekedjék, mint partnerei, s végül hatékony párbeszédet sürgetett az Egyesült Államok és az EK felelős személyei között a vitás kérdésekről. Ezt követően augusztusban az EK jegyzéket intézett az Egyesült Államokhoz; ebben leszögezi, hogy a szovjet gázvezetékhez szállítandó berendezésekre elrendelt tilalom ellentétes a nemzetközi joggal, sőt az amerikai joggal is. Kifejti, hogy a Szovjetunió saját technológiájával is képes a vezetéket felépíteni; hogy Nyugat-Európa számára előnyös az energiaimport diverzifikálása. Sérelmezi, hogy az Egyesült Államok visszamenőleges hatállyal és kellő konzultációk nélkül léptetett életbe az EK érdekeit súlyosan sértő intézkedéseket; ami veszteséget okoz az európai vállalatoknak, és fokozza az érintett országokban a munkanélküliséget. Megingatja a bizalmat az EK vállalataival szemben, nem szólva arról, hogy az embargó ellentétes az Egyesült Államok által is hirdetett szabad kereskedelemmel. Ezért az EK felhívja az Egyesült Államok kormányzatát ezeknek az intézkedéseknek a visszavonására. Időközben a nyugat-európai kormányok lépéseket tettek, hogy vállalataik teljesíthessék a Szovjetunióval szembeni kötelezettségeiket. Az EK és az Egyesült Államok közötti szóban forgó vita - az eddigi kereskedelmi nézeteltérésekkel szemben - annyiban újszerű, hogy kifejezetten politikai töltetű: a nyugateurópaiak sérelmezik az amerikai törvényhozás „területen kívüli hatalom gyakorlására” irányuló kísérleteit. Összefoglalva: úgy véljük, hogy a két eltérő társadalmi rendszerű országcsoport közötti gazdasági együttműködés politikaérzékenysége hosszú távú irányzat. Az amerikai eredetű durva gazdasági nyomáskísérletekről viszont nem állítható ugyanez. Ezek lehetősége csökken, ha a szocialista közösségben a hatékony gazdaságfejlődés a védelem biztosításával egyenrangú céllá válik, továbbá, ha Nyugat-Európának sikerül erőpozícióját javítani a nyugati szövetségi rendszeren belül, s végül, ha egy újabb amerikai kormány már nem vállalná a transzatlanti válság terheit. 8
