Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)

1982 / 5. szám - Izikné Hedri Gabriella: A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok teherbíró képességéről

za, következésképpen a nemzetközi élet egyik legantidemokratikusabb jelensége, amely az esetek többségében imperialista, hegemonista célokat szolgál.

Milyen feltételek mellett lehet ez a nyomás hatásos ?,

(a)) Korunk világgazdaságában alig található olyan termék, amelyet csak egyetlen ország exportálna. A gazdasági nyomás hatásosságának egyik feltétele tehát az, hogy az ezt alkalmazó ország megnyerje tervének valamennyi számításba jövő exportőr országot. Különben a gyengíteni kívánt fél egyszerűen a konkur- rens szállítókhoz fordul. Hasonló a helyzet, ha a nyomást importoldalon kívánják alkalmazni, tönkretéve ezzel a másik fél exportra termelő ágazatait: nyilván akkor is gondoskodni kell arról, hogy más felhasználók se vegyék meg a szóban forgó termékeket.

A következő feltétel, hogy az akár export-, akár importoldalon bevezetett tilalom ne okozzon jelentős kárt az azt alkalmazó országoknak. A külgazdasági kapcsolatok egy részének kiesése ellátási zavarokhoz, munkanélküliséghez, csődökhöz, következésképpen olyan társadalmi feszültségekhez vezethet, amelyek megingatják a kormányba vetett bizalmat.

0) A harmadik feltétel, hogy a gyengíteni kívánt ország vagy országcsoport saját erőből ne Ifgypn kép^c a nyomával r-ámac7tni-f nehézségek belátható időn belüli ellensúlyozására, illetőleg ezt csak népgazdaságának szerkezeti torzulása vagy egyensúlyviszonyanak nehezen helyreállítható megbomlása árán tehesse, s így kénytelen legyen politikai érdekeit a gazdaságiaknak alárendelni.- A nemzetközi gazdasági kapcsolatokba való politikai indítékú beavatkozások másik csoportjába azok a hátrányos megkülönböztetések tartoznak, amelyekkel egyes országok meghatározott partnereikkel való gazdasági kapcsolataikat nehezítik, illetőleg kizárják azokat más partnereiknek nyújtott kedvezményeik- ből. A nyugati országok ilyen esetekben általában akkor is gazdasági érdekeikre hivatkoznak, ha a dolgok hátterében politikai megfontolás rejlik. (Erre talán legjobb példa az Európai Közösség és Jugoszlávia megállapodása. A nyugateurópai integráció hosszú éveken át elzárkózott attól, hogy Jugoszlávia számára is megfelelő tartalmú kereskedelmi megállapodást kössenek, hasonlót az EK több nyugat-európai országgal fennálló egyezményeihez. Itt nemigen lehetett másra gondolni, mint politikai megfontolásokra. Amikor viszont az afganisztáni eseményeket követően és Tito elnök várható halálát megelőzően a nyugateurópai kormányok tartottak attól, hogy Jugoszlávia túlságosan eltávolodva tőlük, szorosabban kapcsolódik a szocialista közösséghez, az Európai Közösség történetében páratlan gyorsasággal aláírták a megfelelő megállapodást.)

A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokra nehezedő mostani politikai indítékú nyomás ismeretesen az Egyesült Államok vezetésétől indult ki. Ennek ideológiája nem új keletű, már a hidegháború korszakában is ismert volt, nevezetesen, hogy a szocialista országokba irányuló kivitel erősíti a „kommunista hadipotenciált”. Paradox módon ez összefonódik egy másik tézissel, tudniillik, hogy a fegyverkezési verseny „kifullasztja” a Szovjetunió gazdaságát.

6