Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Prandler Árpád: Az ENSZ alapokmányának időszerűsége és alkalmazásának néhány nemzetközi jogi kérdése
szerzői szerint - kiküszöbölné a nagyhatalmi egyhangúság elvének alkalmazását a többi között az alábbi kérdésekben.- az alapokmány VI. fejezetének (a viszályok békés rendezése) körében elfogadott valamennyi határozat;-új tagok felvétele;- tűzszüneti megállapodások;-ténymegállapító (vizsgáló) bizottságok kiküldése esetében;- és abban az esetben, ha azt kell megállapítani, hogy egy adott kérdés eljárási kérdés-e vagy sem (az ún. kettős vétó kiküszöbölése végett). Bár az előbb azt mondtuk, hogy nem minden javaslat irányul közvetlenül az alapokmány módosítására, ki kell emelni, hogy van olyan javaslat is, amely konkrét változtatást tartalmaz, mégpedig az alapokmány egyik legfontosabb cikkében, a 25.-ben. A 25. cikk kimondja: „A szervezet tagjai megegyeznek abban, hogy a Biztonsági Tanács határozatait a jelen alapokmánynak megfelelően elfogadják és végrehajtják.” A módosítás viszont előirányozná, hogy a Biztonsági Tanács határozatai mellett a tagállamoknak végre kell hajtaniuk a nemzetközi béke és biztonság fenntartásával kapcsolatos közgyűlési határozatokat is, és támogatniuk kell az ENSZ által létrehozott békefenntartó tevékenységet. Nyilvánvaló, hogy a 25. cikk jelzett módosítása ellentmond az alapokmány egész filozófiájának, amely határozott különbséget tesz a Biztonsági Tanács kötelező jellegű határozatai és a közgyűlési „határozatnak” nevezett, de jogi értelemben csupán ajánlásnak tekintett aktusok között, amelyeket — az adott esetben - a szavazásban részt vevő tagállamok kétharmados többségével lehetne elfogadni. Szükséges a figyelmet felhívni arra is, hogy a békefenntartásra tett utalásnál a tervezet - nyilván szándékosan - nyitva hagyja azt a kérdést, hogy ilyen békefenntartó tevékenységet csak a Biztonsági Tanács vagy a közgyűlés is kezdeményezhet-e. E javaslatokból kitűnik, hogy szerzőik - ellentétben kinyilvánított szándékukkal - végső soron az alapokmány módosításában remélik megtalálni a megoldást a nemzetközi kapcsolatokban ténylegesen meglevő anomáliákra, feszültségekre és összeütközésekre. A különbizottság akkor jár helyes utakon, ha - eredeti mandátumának megfelelően - elsősorban azon kérdésekre összpontosítja figyelmét, amelyekben konszenzust lehetne kialakítani: olyan módszerek kidolgozására, amelyek valóban hozzájárulnának a szervezet szerepének erősítéséhez, a meglevő keretek között. Az ENSZ közgyűlésének az a feladata, hogy ebbe az irányba terelje a különbizottság munkáját, és álljon ellent azoknak a törekvéseknek, amelyek a nemzetközi béke és biztonság területén meglevő valós problémákat tetszetős, de lényegében hatástalan szervezeti-jogi intézkedésekkel szeretnék megoldani. 2. Az erőszak tilalma alapelvének nemzetközi szerződésben történő megerősítését a Szovjetunió kezdeményezte 1976-ban.11 A közgyűlés 1. sz. bizottságában folytatott vita, valamint a tagállamok véleményének bekérése után a VI. (jogi) bizottság javaslatára 1977-ben a plenáris ülés határozata létrehozta „a nemzetkö54
