Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Prandler Árpád: Az ENSZ alapokmányának időszerűsége és alkalmazásának néhány nemzetközi jogi kérdése
Az eddig eltelt több éves munkája során a különbizottság mandátuma gyakorlatilag nem sokat változott. így 1979-ben a közgyűlés megbízta a különbizottságot azzal, hogy- folytassa azon javaslatok tanulmányozását és összegyűjtését, amelyeket a tagállamok a nemzetközi béke és biztonság kérdéskörében terjesztettek elő;- vizsgálja a tagállamok azon javaslatait, amelyek az Egyesült Nemzetek jelenlegi eljárási szabályainak ésszerűbbé tételére vonatkoznak;- folytassa munkáját a viták békés rendezésével kapcsolatban. Az 1980-ban elfogadott határozat lényegében nem sokat változott. Ezúttal a közgyűlés a békét és biztonságot érintő kérdéskört elsőbbséget élvező témaként jelölte meg, és hangsúlyozta a különbizottság által Manilában 1980-ban a viták békés rendezéséről kidolgozott nyilatkozattervezet véglegesítésének fontosságát.7 Figyelembe véve a különbizottság 1981. évi New York-i ülésszakának tapasztalatait is, a következőkben összegezhetők a jelenlegi helyzet jellemzői. A bizottságon belül bizonyos haladás mutatkozik az államok közötti viták békés rendezésének témakörében. A manilai ülésszakon a küldöttségek egy csoportja tervezetet nyújtott be, amely, bizonyos módosításokkal, megfelelő alapnak látszik egy kiegyensúlyozott és az államok különböző csoportjai által elfogadható nyilatkozat kidolgozására.8 Ezen a területen az álláspontok azonosak a fő kérdésekben, így mindenekelőtt abban, hogy az alapokmány 2. cikke 3. bekezdésének értelmében az államok kötelesek vitáikat békés eszközökkel és oly módon rendezni, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe. A manilai nyilatkozattervezet továbbá azt a fontos alapelvet is hangsúlyozza, hogy az államok szabadon választhatják meg a vita rendezésének eszközeit.9 Lényegében egyetérthetünk azzal, hogy a tervezet aktivizálni akarja a Biztonsági Tanácsot oly módon, hogy az alapokmány VI. fejezetének megfelelően a békét veszélyeztető vitákkal és helyzetekkel hatékonyabban foglalkozzék. A tervezetben ugyanakkor vannak olyan elképzelések is, amelyek már bizonyos ellen- véleményt váltanak ki, mivel azok túlmennek az alapokmány előírásain. (így például a közgyűlés által létrehozandó vizsgálóbizottságok jelentései alapján „közgyűlési akciót lehetne kezdeményezni”.) Nagyobb problémákat vet fel az a tervezet, amely a nemzetközi béke és biztonság fenntartása témakörében számos fontos kérdésben az alapokmánnyal ellentétes megoldásokat tartalmaz.10 A tervezet társszerzői ugyan nem irányozzák elő az alapokmány kifejezett módosítását, kerülő utakon azonban a tényleges eredmény mégis ez lenne. Melyek ezek a kerülő utak? Először is, a Biztonsági Tanács tagjai - és elsősorban az állandó tagok - bizonyos értelemben egy ún. gentlemen's agreement útján - megállapodásra jutnának a nagyhatalmi egyhangúság elvének önkéntes korlátozását illetően! Másodszor, ezt a megállapodást a Biztonsági Tanács eljárási szabályzatának módosítása révén ültetnék át a gyakorlatba. Milyen változtatásokról volna szó ? Az említett „megállapodás” - a tervezet 53
