Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Pálimkai Tibor: Új nemzetközi rendszer körvonalai
tőkeigényességüknél fogva csak fokozott nemzetközi együttműködéssel lehet megtenni. A globális problémák kezelése és a megoldásukat szolgáló szerkezeti változások részben lehetségesek a hagyományos nemzetközi együttműködés (vállalatok közötti termelési kooperációk vagy kormányközi programok megvalósítása) keretében is. Más területeken viszont új nemzetközi intézmények, együttműködési formák és mechanizmusok válhatnak szükségessé. Az átfogó világgazdasági kérdésekben a különféle nemzetközi fórumokon nagyrészt csak bizonyos közös célkitűzések és feladatok megfogalmazásáig sikerült eljutni, a kollektív cselekvés és politika keretei még nem alakultak ki. A jelenlegi világgazdasági intézmények, mechanizmusok és érdekeltségi viszonyok a legtöbb területen alkalmatlanok a világméretű (vagy akár regionális) folyamatok irányítására és szabályozására. A közös cselekvés pontjai természetesen a jövőben is ott találhatók meg, ahol az érintettek érdekei találkoznak és összehangolhatok. Ezt különösen alá kell húzni, mert az érdekek reális felismerése, ,,aktivizálása” és ésszerű kompromisszuma a konacionális rendszer hatékonyságának egyik döntő kérdése lesz• Természetesen keresni kell a megoldásokat ott is, ahol a közvetlen érdekegyeztetés nehézségekbe ütközik, sőt a folyamatok eltorzulása miatt akár ellenszolgáltatás nélküli áldozatvállalás (például a környezeti károk világméretű orvoslása) is szükségessé válhat. Az érdekegyeztetéseken belül külön kell szólni a gazdasági biztonságról. A biztonsági egyensúly a konacionális rendszerben különleges jelentőséget kap. Nyilvánvaló, hogy egyik nagyhatalom sem hajlandó arra, hogy valamelyik stratégiai termékből vagy területen másik nagyhatalomtól vagy külső tényezőktől függővé váljon. Pedig az ésszerű együttműködés vagy a források és technológiák közös fejlesztése mellett ez szükséges lehet. A kölcsönös függés és biztonság „kiegyensúlyozásával” viszont ez elfogadhatónak bizonyulhat. A globális problémákkal kapcsolatos közös cselekvés és politika várhatóan hosszabb távon is a konacionális együttműködés gyenge pontja marad, s abban főként csak válságok hatására kerül sor előrelépésre. 5. A jelentős gazdasági fejlettségi és társadalmi különbségek, az eltérő történelmi és kulturális hagyományok és értékrendek adott körülmények között súlyos konfliktusok forrásai lehetnek. A mai világgazdaságban a fejlett és a fejlődő világ közötti jelentős és növekvő szakadék okozza a legnagyobb gondot. A fejlődő világ problémáinak megoldásában a belső és a külső tényezők aligha választhatók el egymástól, közöttük nehéz volna fontossági sorrendet megállapítani, és egymásra hatásukat elkülöníteni. A harmadik világ gazdasági fejlődése valamennyi övezetben fokozott mértékben a külgazdasági illeszkedés sikerének függvénye, s ezeknek az országoknak a felzárkóztatása az emberiség globális gazdasági és politikai érdeke. A fejlődő országok belső fejlődése és a nemzetközi erőviszonyok átalakulása alapján az 1970-es években megerősödött a gazdasági függetlenségre való törekvés. A fejlődő országok az ún. új világgazdasági rend keretében kollektiven és koordináltan léptek fel, s mind határozottabban követelték a tőkés nemzetközi munka42
