Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)

1982 / 2. szám - TÁRSADALMI ÉS ELMÉLETI KÉRDÉSEK - Simai Mihály: A fegyverkezés és a fejlett tőkés országok gazdasága

b) Az amerikai hadügyminisztériumot kell megbízni e technika kiválasztásá­val és a kritériumok meghatározásával. c) Újra kell szabályozni a katonai és a polgári technika viszonyát, jobban el kell határolni a kettőt egymástól, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem a NATO-országokban is. Ezzel egyidejűleg meg kell szigorítani a NATO-orszá- gokba irányuló stratégiai technikaexport ellenőrzését. Korlátozni kell emellett a szocialista országokba irányuló, egyébként stratégiai okokból engedélyezhető technikával kapcsolatos adatok, know-how kivitelét, amelyek a helyi gyártást megkönnyítik.20 A Reagan-kormányzat az Egyesült Államokban megkezdte a javasolt program végrehajtását. Más fejlett nyugati országok azonban egyelőre nem követik a szi­gorú korlátozások politikáját. Az ötvenes évek tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a szocialista országok­kal szemben a gazdasági nyomás hosszú távon nem hatékony fegyver. A Szovjet­unió gazdasági és katonai potenciálját alapvetően nem az Egyesült Államoktól vagy általában a Nyugattól vásárolt technika segítségével fejlesztette ki, és nem azzal fejleszti tovább. Vitathatatlan persze, hogy fejlődésének adott szakaszában egyes iparágakban nem jelentéktelen szerepet játszott a Nyugatról vásárolt tech­nika. Tény az is, hogy a szocialista országok és a Nyugat közötti viszonyokat a társadalmi rendszer különbözősége, az érdekek eltérései és más megosztó tényezők a jövőben is befolyásolják majd. Ez azonban nem zárja ki, sőt feltételezi a mai világban, a tömegpusztító fegyverek korszakában a békés viszonyt, a kapcsola­tok, a kölcsönös bizalom építésének fontosságát. Csak azok az erők gondolkod­hatnak másként, amelyek nem fogadják el a békés egymás mellett élést és együtt­működést mint perspektívát. Kölcsönös érdekek diktálják, hogy a gazdasági együttműködést ne a „tör­ténelmi konfliktusok” távlatai alapján ítéljék meg, hanem az adott ügyletek ér­deme szerint. Egyébként is a „csúcstechnika” vagy általában az új technika terén az együttműködés megtagadása vagy számottevő korlátozása nemcsak értelmet­len olyan partnerrel szemben, amelyik maga is nagy tudományos és műszaki fej­lesztési bázissal rendelkezik, hanem káros és költséges luxus is annak, aki ezt el­határozza. Az emberi tudás, a tapasztalatok felhalmozásához valamennyi nép hoz­zájárult a múltban is, s azoktól valamennyi nép, valamennyi ország merített is. A szocialista országok mindig is a tudományos és a műszaki együttműködés fej­lesztése mellett szálltak síkra a kelet-nyugati kapcsolatokban is, s ebből nem húztak egyoldalúan hasznot. A fejlett tőkés országok politikai és gazdasági helyzetének, gondjainak, társa­dalmi feszültségeinek alakulása s a világgazdaság fejlődési irányzatai nem támaszt­ják alá a fegyverkezés célszerűségét, a fegyverkezési politika helyességét, s nem­zetközi kapcsolataik stratégiai alárendelésének jogosultságát. A fegyverkezés, a gazdaság militarizálása nem oldott meg egyetlen lényeges és hosszú távú gaz­dasági-társadalmi problémát sem, sőt súlyosbította a meglévőket. 5°

Next

/
Oldalképek
Tartalom