Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 2. szám - TÁRSADALMI ÉS ELMÉLETI KÉRDÉSEK - Simai Mihály: A fegyverkezés és a fejlett tőkés országok gazdasága
Közismertek azok az Egyesült Nemzetek Szervezetében vagy más fórumokon gyakran emlegetett számok, hogy egy modern repülőgép vagy rakéta árából hány kórházat, mennyi iskolát lehetne építeni. Mennyit pazarol el a mai tőkés gazdaság a fegyverkezés révén? Csak hozzávetőleges becslésekre vagyunk képesek ennek meghatározásában. Ha a fegyveres erők tagjait leszerelnék, s azok a polgári életben dolgoznának, ez az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelésből kiindulva végzett számításaim szerint hozzávetőleg évi ioo milliárd dollárral gazdagítaná a fejlett tőkés országokat, 1977-es árakon számítva. Ehhez járul mintegy 200 milliárd dollár a közvetlen katonai kiadások összegeként. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban elvesztett lehetőségek is lényegesek. Ha tehát csak az említett évi 300 milliárd dollárt vesszük alapul, ez is kb. 50 százalékkal magasabb, mint az egész afrikai kontinens egy évi bruttó nemzeti terméke. A világméretű fegyverkezési versenyért a felelősség a NATO-országokat, mindenekelőtt az Egyesült Államokat terheli. Az, hogy kibontakozik-e teljes egészében a fegyverkezési verseny új szakasza, amelyet az amerikai Reagan-kormány új programja meggyorsított, nem elsősorban a fegyverkezés által okozott gazdasági veszteségeken múlik. Kétségtelen azonban, hogy a közgazdaságtudomány érvei nem a fegyverkezés mellett szólnak a 20. század végén. 1 11 1 SIPRI World Armaments and Disarmament Yearbook, 1981. és ENSZ-statisztikák alapján számítva. 2 U.S. Arms Control and Disarmament Agency. World Military Expenditures and Arms Transfers. 1969-1978. Washington, 1981. 3 U.S. Arms Control and Disarmament Agency. World Military Expenditures and Arms Transfers. 1969-1978. Washington, 1981. 4 SIPRI-évkönyv 1972., 1981. 5 President D. Eisenhower, Farwell Address, 1961. U.S.G.P.O., 1961. 6 Rosa Luxemburg: The Accumulation of Capital. London, 1971. 463-468. 1. 7 New York Times, 1973. március 13. 8 Council on Economic Priorities, liberális polgári csoport, az Egyesült Államok legfontosabb gazdasági és társadalmi problémáival foglalkozik. New York Times, 1981. december 11. 9 Varga Jenő: A XX. század kapitalizmusa. Kossuth Könyvkiadó, 1962. 207. 1. 10 Joint DoD/OMB Study of the U.S. Aircraft Industry. 1977. január. 11 Budget of the U.S. Goverment. Executive Office of the President, Washington. Fiscal Year i960. 445. I., Fiscal Year 1982. 105. 1. 12 Clarence C. Walten (szerk.): Inflation and National Survival. New York, 1979. 99. 1. 13 Innaccuracy of Department of Defense Weapons Acquisition Cost Estimates. House Committee on Government Priting Office. 14 Erre egy példa a sok közül a „Litton Industries” ügye volt. Ez annál is érdekesebb, mert Roy Ash, a társaság vezérigazgatója volt Nixon elnök Költségvetési- és Vezetési Hivatalának igazgatója 1973 elején. A Litton társaság megvásárolt egy régi hajógyárat 20 millió dollárért Mississippi államban, Pascaqoulában. Ezután megrendeléseket szerzett az amerikai hadiflottától. 1965-1970 között a társaság forgalmának 25-35 százaléka a cég „tengerészeti-katonai” vállalkozásaiból származott. A termelés 97 százalékát a Pentagon vásárolta meg. 1972-ben két szerződése volt mintegy 3 milliárd dollár értékben 35 hajó építésére (5 helikopter-anvahajó és 30 romboló). Litton ennek alapján rábeszélte Mississippi állam kormányát, hogy vegyen fel 130 millió dollár értékű kölcsönt „az Egyesült Államok legmodernebb és potenciálisan legjobb” hajógyárának felépítésére. Ily módon a hajógyárat állami alapokból modernizálta, 51
