Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Ágh Attila: A világpolitika elmélete és a politikatudomány
ci formájukban - lépnek fel, mint azok a belső viszonyok, amelyek a világpiaci angol uralmat kitermelik, és amelyek, mint destruktív hatások, ennek az uralomnak a következményei.”11 (Az én kiemelésem-Á. A.) Marx persze nem osztja Carey véleményét a nemzeti kapitalizmusok harmóniájáról, de messzemenőkig osztja arról, hogy a konfliktusok legmagasabb, legfejlettebb szintje a világgazdaság, amelyben a válságok fellépnek. Egész elmélete erre az alapgondolatra épül fel, amelyet szembetűnően mutat az ötkötetes terv megismétlése: „a termelés belső tagolódása alkotja a második szakaszt, az államban való összefoglalás a harmadikat, a nemzetközi viszony a negyediket, a világpiac a lezárást, amelyben a termelés mint totalitás van tételezve és éppígy mint mindegyik mozzanata; ebben azonban egyszersmind az összes ellentmondások folyamatba lépnek. A világpiac azután megint éppúgy az előfeltétele és a hordozója az egésznek. A válságok azután általánosan túlmutatnak az előfeltételen és egy új történelmi alak öltése felé hajlanak.”12 Itt a nemzeti-belső és a nemzetközi-külső viszonyrendszerek közötti váltás, ha lehet, még élesebben van megfogalmazva, mint korábban. A világpiac a nemzeti kapitalizmus történelmi és logikai előfeltétele, de kifejlett formájában eredménye is.13 A nemzeti kapitalizmusokon nem belső válságaik, hanem a világkapitalizmus teljes kialakulása és válsága vezet túl egy új történelmi alak, egy új formáció felé. De nem elégedhetünk meg annak egyszerű leszögezésével, hogy a nemzeti és a világkapitalizmus két különböző szintet jelent Marx számára, amelyben a világpiac valódi kibontakozása képviseli a „legfejlettebb formát”, hanem a figyelmünket a nemzeti-nemzetközi szint struktúraváltásának hogyanjára kell irányítanunk, s ehhez ki kell nagyítanunk Marx kifejtési tervének ezeket a részleteit. Az ötkötetes terv újabb és újabb megfogalmazásai elegendő lehetőséget nyújtanak erre, hiszen Marx az államot bevezetve így fogalmaz: „Állam és polgári társadalom ... - A népesedés - Az állam kifelé: Gyarmatok. Külkereskedelem. Váltóárfolyam. Pénz mint nemzetközi érme. - Végül a világpiac. A polgári társadalom túl- nyúlása az államon. A válságok.”14 (Az én kiemelésem - A. A.) Az értelmezés erről a pontról kiindulva már teljesen egyértelmű, és a korábbi marxi fejtegetésekre is kiterjeszthető: Marx at( állam megkettőződésében, belső-külső funkciójának váltásában látja a nemzeti-nemzetközi szint közötti átmenetet. Az állam a kifejtés struktúrájában először úgy jelentkezik, mint a belső-nemzeti termelési, illetve osztálystruktúrára épített intézmény (a polgári társadalom összefoglalása az államban), majd pedig mint a nemzetgazdaság és a ráépülő osztályok világpiaci képviselete, tehát a kül- ső-nemzetközi intézményrendszer (a világpolitika mint a nemzetgazdaságok világszintű ütközésének intézményesítése) hordozója és közvetítője. Erre a világpolitikai szintre épül rá azután a világgazdaság és a világpiac a marxi modell szerint. Marx koncepciója szerint tehát a kapitalizmus a nemzeti és a világkapitalizmus kettősségében és kölcsönhatásában létezik, a nemzetgazdaság és a világgazdaság azonban nem közvetlenül épül egymásra, hanem csupán a világpolitikai rendszer közvetítésével, amelynek ily módon történelmi és strukturális elsődlegessége van a világgazdasági rendszerrel szemben. Ez a strukturális elsődlegesség Marxnál lépten-nyomon megfogalmazódik, s 17
