Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 2. szám - TÁRSADALMI ÉS ELMÉLETI KÉRDÉSEK - Kende István: A katonai tényező a nemzetközi osztályharcban
les értelemben politikai kérdéssé: a szövetségi rendszer erőpróbájává és a nyugati politikai közhangulat terhelési próbájává is. S így kapcsolódik össze egy napjainkban páratlanul és talán váratlanul is nagy jelentőségűvé vált, katonai szempontból is fontos tényezővel, a fellendült békemozgalmakkal. Mindez intézkedéseket követel az imperialista politikai vezérkarok részéről, nem utolsósorban a közvélemény formálását illetően. „Rákapcsolnak” tehát az antikommunizmusra, az egyes emberek, a tömegek tudatában felélesztve a félelmet a „főveszéllyé’ előléptetett kommunizmustól. A szocialista országokat - és természetesen elsősorban a Szovjetuniót - teszik felelőssé mind az erőszak otthoni terjedéséért (a terrorizmusért stb.), mind a háborús fenyegetettség és feszültség növekedéséért. Az egyes nyugat-európai országok és az Egyesült Államok érdekazonosságát s érdekkülönbségét is figyelembe kell tehát venni. Súlyos hiba volna lebecsülni az ellentéteket, de még súlyosabb hiba lenne figyelmen kívül hagyni, hogy még a nyílt összecsapások mögött is dominál az imperializmus egyes osztagainak, államainak os^tálys^olidaritása - elsősorban éppen a katonai faktor terén. S ezen az sem változtat, ha valamely tőkés ország kívül marad a NATO katonai szervezetén vagy éppen úgynevezett semleges állam. Az imperializmus katonai erő tényezőjének, a haditechnika, a nukleáris fegyverek szerepének vizsgálatában sajátos ellentmondásnak látszik, hogy az eddigi háborúkban alapvető faktor maradt az emberi tényező.7 Ámde napjainkban, a gombnyomásos háborúkezdés és a komputerizált hadviselés lehetősége korában, adott esetben az emberi-tudati tényező könnyen szorulhat hátrébb - bár korántsem a háttérbe - a technikai tényező mögött. Igaz azonban, hogy a nukleáris eszközök felhasználása emberi tényezőn, azaz felelős személyek politikai elhatározásán múlik, de ez más osztályszférában történik, mint a ténylegesen hadat viselő tömegek szintje. (Eltekintünk most a felelőtlen személyek akciója vagy véletlen és félreértés révén kirobbantott nukleáris háborútól.) A tömegek tudata és szerepe mint szubjektív, emberi tényező itt háttérbe szorul a vezető osztályhatalmi szervek képviselőinek tudata és szerepe mögött. Természetesen az uralkodó osztály döntést hozó képviselőinek szerepe eddig is meghatározó volt. A háború megvívása (s a tömegek szerepe ebben) az, ami alapvetően megváltozhat, mivel rendkívüli módon megnövekedett a technikai tényező szerepe. A vietnami háború idején, a két országrészt egykor elválasztó vonalon, a 17. szélességi fokon mintegy 200 kilométer hosszan húzódott az ún. McNamara- vonal. Terjedelmes és öntelt cikkek számoltak be annak idején különleges elektronikus berendezéseiről, amely jelzi minden élőlény mozgását. A sokszoros védelmi övezetről, a különleges technikával felszerelt mintegy száz, bázispontról, úgy nyilatkoztak, hogy egyszerűen áthatolhatatlan. E „bevehetetlen”, szuper- komputerizált védvonalat minden tökéletessége ellenére, gyors hadművelettel teljes hosszában áttörték a vietnami szabadságharcosok, anélkül, hogy maguk rendelkeztek volna akár csak összehasonlítható tökéletességű technikai eszközökkel. 15
