Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kolos Miklós: Michail Dobroczynski- Ryszard Lawniczak: A gazdaságpolitika a kelet-nyugati kapcsolatokban
cokról érkező árukat sújtják. Igaz, hogy a Kennedy- és a tokiói forduló után a nominális vámtételek csökkentek, de még mindig a kereskedelem jelentős akadályát képezték, amint azt a legújabb nemzetközi kereskedelemelméletben kidolgozott „hatékony vámvédelem” tétele jól kimutatja. Különösen 1976 végétől kezdve a tőkés országok kereskedelempolitikájában erősödtek azok a protekcionista intézkedések, amelyek rossz hatást gyakorolnak a kelet-nyugati kereskedelem fejlődésére. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt a mennyiségi korlátozások ki- terjesztését, az export „önkéntes” csökkentését és a dömpingellenes eljárások alkalmazását kell említeni. Jelentősen módosult a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban az elszámolások rendszere. A második világháború után hosszú ideig a kétoldalú klíring és fizetési megállapodások alapján folytak az elszámolások, melyek helyébe 1958-tól kezdve fokozatosan a konvertibilis valuták léptek. 1970-ben a kelet-nyugati kereskedelemnek már mintegy 70 százaléka bonyolódott a szabaddevizás elszámolási rendszerben, és 1976-ra ez az arány 90 százalék fölé emelkedett. A hetvenes évek közepétől a tőkés és a szocialista országok közötti kereskedelmi műveletekben növekedett az úgynevezett kompenzációs tranzakciók jelentősége. Ezek lényege, hogy az egyik fél (leggyakrabban nyugati cégek) által szállított áruk ellenértékét részben vagy egészben a másik fél áruszállításaival egyenlíti ki. A tranzakciós kapcsolatok nem jelentenek új kategóriát a nemzetközi kereskedelemben, viszont a Kelet és a Nyugat közötti ipari kooperáció fejlődésével összefüggésben egyes formái megváltoztak. Jellemző emellett, hogy az utóbbi években Nyugaton kampány bontakozott ki e formák ellen, disz- kreditálni akarják az ilyen ügyleteket, mivel ezek igen alkalmasak a különböző társadalmi rendszerű országok közötti gazdasági kapcsolatok további szélesítésére. A gazdaságpolitikai eszközök között kell említeni a valutaárfolyamokat is. A szerzők viszonylag bővebben foglalkoznak a hitel és a bankok szerepével a kelet-nyugati kapcsolatokban. Felvázolják a tőkés kormányok és bankok magatartásának változását ezen a területen, és rámutatnak ennek gazdasági és politikai okaira. Természetesen a szocialista országok hitelfelvételi politikájában is változások mentek végbe, amit többek között az jellemez, hogy merészebben éltek ezzel az eszközzel, és hogy a hetvenes években köl- csöneik áruhitelek helyett egyre inkább finánchitelek formáját öltötték. A könyv utolsó fejezete a gazdasági együttműködés magasabb formáival, a kooperációkkal foglalkozik. Bemutatja az alkalmazott hagyományos (szerződéses) eszközöket, amelyektől a haladás útja a belső közgazdasági szabályozás felé vezet. Az első esetben a megkötött nemzetközi szerződések kinyilvánítják a jóakaratot a kormányok részéről, és megteremtik azokat a formális kereteket, amelyek megkönnyíthetik és meggyorsíthatják a szerződő országok vállalatai közötti kooperációt. A második esetben a kormányok belső gazdasági intézkedésekkel befolyásolják a vállalatokat, hogy kössenek kooperációs szerződéseket külföldi cégekkel. A könyv országokra bontva bemutatja, hogy az egyes szocialista országok milyen eszközöket és megoldásokat alkalmaznak, és milyen fontossági sorrendben bonyolítják az ipar és a szolgáltatások területén a kooperációs tevékenységet a tőkés országok cégeivel. A könyvet egészében értékelve, megállapítható, hogy az első részében jó áttekintést ad a szocialista és a tőkés országok kapcsolatainak gazdaságpolitikai kérdéseiről. Felvázolja a kapcsolatok fő irányait, az azokat támogató és akadályozó tényezőket mindkét fél részéről, az együttműködési készség bővítését és az együttműködésben rejlő lehetőségeket. A könyv második része - széles körű szakiroda- lomra támaszkodva - tárgyalja és elemzi a külgazdasági politikában alkalmazott eszközöket. Ennek során rámutat az egyes szocialista országok gyakorlatára. A szerzők - bár a jövőre vonatkozóan is orientálni kívánják az olvasót - a kelet-nyugati együttműködést alapvetően meghatározó több fontos problémát nem érintenek. Talán a leglényegesebb ezek sorában azoknak a hibás külgazdaságpolitikai koncepcióknak és megoldásoknak az elemzése és bírálata, amelyek a hetvenes évek második felében mindenekelőtt Lengyelországban komoly aránytalanságok, feszültségek és válságjelenségek kialakulásához vezettek. A rossz külgazdaság-politikai döntések jelentik az egyik legfőbb okát a lengyel gazdaságot és társadalmat sújtó válság elmélyülésének és elhúzódásának. Úgy gondoljuk, hogy a szerzőknek ki kellett volna tér- niök - esetleg könyvük bevezetőjében - ezekre a problémákra, és nagyobb teret kellett vol137
