Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kolos Miklós: Michail Dobroczynski- Ryszard Lawniczak: A gazdaságpolitika a kelet-nyugati kapcsolatokban
A különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatok előterében a biztonság kérdése áll. A szerzők kifejtik, hogy a biztonság tisztán katonai garanciáiról át kell térni - ez az irányzat már most is megfigyelhető - az együttműködési kapcsolatok fejlődéséből fakadó garanciákra. Ezek sorában továbbra is fontos szerepe van a diplomáciai tevékenységnek. A különböző társadalmi rendszerű országok közötti együttműködés normáit tartalmazza az EBEÉ záróokmánya. Nem kell különösebben hangsúlyozni - írják a szerzők milyen nagy haszonnal járna, ha sikerülne teljes mértékben megvalósítani a széles körű, akadályoktól - főleg a diszkriminációtól - mentes együttműködést. A kapcsolatok egyre inkább bővülnek, azonban mind gazdasági, mind kulturális téren még messze elmaradnak a lehetőségek mögött. A gazdaságpolitika nagy befolyást gyakorol a gazdasági együttműködés állandó javításának strukturális feltételeire. A jövőben a két rendszer országai közötti gazdasági együttműködést a világ tényleges termelési szerkezete alapján kell alakítani. Meg kell szűnnie annak az állapotnak, hogy a szocialista országokat a nyugati áruk felvevő piacának vagy nyersanyag- és élelmiszer-szállítóknak tekintsék. Minél előbb ki kell használni a két fél specializációjából fakadó lehetőségeket. Ez feltétele a munkamegosztás strukturális optimalizálásának, és ezzel párhuzamosan mód nyílik a kelet-nyugati együttműködés dinamizálására. A szerzők könyvükben nagy figyelmet szentelnek a kelet-nyugati kapcsolatok politikájának és a népgazdasági érdekek közötti ösz- szefüggéseknek, mindenekelőtt a nyugati államok politikáját motiváló tényezőknek. Az általuk ismertetett gazdaságpolitikai modellek két pólusa az Egyesült Államok és Finnország. Az Egyesült Államok a legkevésbé érdekelt a szocialista gazdaságokkal való együttműködésben, ugyanakkor azonban mint szuper- hatalom igényt formál rá, hogy az egész tőkés világ érdekeit képviselje és védje ebben a relációban. A politikailag semleges Finnország szorosan együttműködik mind kapitalista, mind szocialista partnereivel, és a gazdaság- politikai problémák nemzetközi megoldására korlátozások, valamint diszkriminációk kizárásával törekszik. A két véglet között található a nyugati országok többsége, amelyek egymással politikailag szolidárisak, de a konkrét kérdésekben már felszínre kerülnek érdekellentéteik. A kapcsolatok korlátozását célzó intézkedéseik fő politikai motivációs eleme katonai erejük növelése, a szocialista államok viszonylagos gyengítése, differenciálása, belpolitikájukban változások kikényszerítése. Hangsúlyozni kell, hogy a politikai motivációk különválasztása a gazdasági jellegű ösztönzőktől nem egy esetben gyakorlatilag lehetetlen. Ugyanez vonatkozik a gazdasági motivációkra is, amelyek sok esetben keverednek gazdaságon kívüli tényezőkkel. A legfontosabb gazdasági ösztönzőket, amelyek jelentős szerepet játszanak a szocialista államokkal való konstruktív politika alakításában, a szerzők a következőkben határozzák meg (egyidejűleg hatásaikat is elemzik);- a nyers- és fűtőanyagok iránti importkereslet ;- nagy felvevőképességű exportpiacok keresése ;- előnyös kooperációs megállapodások iránti készség. A fejlett tőkés országok szocialista országokkal szembeni gazdaságpolitikájában egyaránt megtalálhatók a nemzetközi kooperáció és a verseny elemei. A legtöbb szocialista ország gazdaságpolitikája egyebek között arra irányul, hogy maximalizálja a tőkés országokkal fennálló cserekapcsolatait. E politika állandóságát biztosítják a gazdasági tényezők, különösen a technológia, a nyersanyag és az élelmiszerek importjának szükségessége, valamint az a meggyőződés, hogy a rendszerek közötti gazdasági kapcsolatok kiépülése előmozdítja a kölcsönös bizalmat és a biztonságot. A könyv második része a kelet-nyugati kapcsolatokban alkalmazott gazdaságpolitikai eszközökkel foglalkozik, a pénzügyi és valuta- politikai eszközökkel, a vámokkal és a vámon kívüli eszközökkel. A szerzők úgy vélik: a hagyományos politika eszközei az államközi - két- és többoldalú - gazdasági szerződések. A tőkés és a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatokban fontos szerepet játszanak az általános jellegű, kétoldalú gazdasági szerződések, amelyek általában kiterjednek az áru szélesen értelmezett szférájának egészére, tehát az áruk, szolgáltatások cseréjére, az elszámolásokra és az 1970-es években az ipar, a technika területén kibontakozott gazdasági együttműködésre is. A kelet és a nyugat közötti árucsere-forgalomban fontos hely illeti meg a tőkés országok behozatali vámjait, amelyek a szocialista pia136