Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Kereszty András: Közel-keleti útkeresés
nyomást gyakorolni Izraelre. Amikor Washington nem volt hajlandó felkarolni első kezdeményezését - amely 1971 elején izraeli csapatkivonásért cserében a Szue- zi-csatorna megnyitását ígérte az egyiptomi elnök kettős határozatot hozott. Úgy döntött, hogy - Amerikának tett gesztusként - csökkenti a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok szintjét (Washingtonból érkezett politikusok erre vonatkozóan félreérthetetlen célzásokat tettek), és egy korlátozott háborúval lépéskényszerbe hozza a nagyhatalmakat. Mindenekelőtt az Egyesült Államokat, amelynek aktív támogatására számított a háború utáni időszakban. így került sor a szovjet szakértők többsége szerződésének felmondására, csökkentve a Szovjetunió egyiptomi jelenlétét - szabad kezet kapva a háború elindításához. Az 1973-as háború csak átmeneti eredményeket hozott. Az a lelkesedés, amellyel Egyiptom népe Szadatot „az átkelés hőse”-ként ünnepelte, hamar csalódottságnak adta át helyét. A gazdasági helyzet semmit sem javult a hősies katonai erőfeszítések ellenére. Egyiptom nem tartozott a háború utórezgéseként bevezetett olaj embargó és az ezt követő olajárrobbanás haszonélvezői közé. A megoldatlan belső nehézségeket jelezték az 1977. januári éhségtüntetések. Ugyanakkor az Egyesült Államok nem töltötte be a várt szerepet, és sem a fegyverzet korszerűsítése, sem a gazdasági segítségnyújtás terén nem pótolta a korábbi szovjet-egyiptomi kapcsolatokat. Az 1975-ös második sínai csapatszétválasztási egyezmény után megkezdődött Egyiptom elszigetelődésének folyamata - ekkor még csupán az arab világ egy részétől. A második sínai egyezmény Szíria érdekeinek semmibevételével született, és ilyen értelemben már ekkor különegyezményről beszélhetünk. A Teherán- Riad-Kairó-tengely létrehozásának kísérlete pedig semmivé tette azt az együttműködést, amely korábban Egyiptom, Szíria és a palesztinai felszabadítási mozgalom között fennállt. A gazdasági, belpolitikai nehézségek, a frontállamoktól való elszigetelődés, az Egyesült Államok ingatag magatartása és - mint arról már esett szó - a szovjet -amerikai közös akció indította Szadatot arra, hogy Izrael irányába nyisson. Ettől kezdve egyenes vonalú az események menete, és a következmények logikusak: a nemzetközi politikában egyre fokozódó függés az Egyesült Államoktól. Minél nehezebb szakaszba jutottak az egyiptomi-izraeli tárgyalások, annál inkább várta Kairó Amerika szerepvállalását. Szadat elszigetelődése az arab világban azzal járt, hogy mindenképpen bizonyítania kellett lépésének szükségességét és előremutató jellegét. Emiatt rászorult Izrael engedményeire. Az engedmények azonban elmaradtak, és a palesztin autonómiatárgyalások - amelyek arra voltak hivatva, hogy bizonyítsák: Egyiptom és Izrael megállapodása nem külön- egyezmény, hanem az általános rendezés első lépcsőfoka - kudarcba fulladtak, az 1980. májusi határidő elnapolása után egy helyben topogtak. Elszigetelődése következtében Egyiptom elesett olyan külső segélyforrásoktól, mint az arab olajállamok több milliárd dolláros megajánlása. Ezt az Egyesült Államok egymaga a rendkívüli erőfeszítések ellenére sem tudta pótolni. Ami a belpolitikát illeti, mindennél beszédesebb az a tény, hogy elnökségének 104
