Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Kereszty András: Közel-keleti útkeresés
És ekkor megint csak jelentkezett Szadat elnök (aki ezzel nemcsak politikai, hanem katonai téren is kulcsfigurává tornászta fel magát). Engedélyezte az amerikai légierőnek az egyiptomi repülőterek használatát. Az ország déli részén levő Kena pedig gyakorlatilag amerikai légibázissá vált. Merza Matruh és Alexandria kikötőjében kikötési és üzemanyag-felvételi lehetőséget kaptak az amerikai hadihajók, a Vörös-tenger partján levő és minden lakott helytől távol eső Rasz Benha pedig négyszázmillió dolláros költséggel amerikai haditengerészeti támaszponttá változott. (1978-ig a szovjet flotta élvezte a földközi-tengeri kikötőkben azt a jogot, amit Szadat 1978 után az Egyesült Államoknak adott.) Az amerikai katonai jelenlét erősödése, a makacs, hajlíthatatlan izraeli politika támogatása, a Camp David melletti elkötelezettség, az arab közösségből kitaszított Szadat felkarolása, valamint az a szemlélet, amely a Közel-Keletre mint létfontosságú amerikai érdekszférára tekintett, és közvetlen beavatkozással fenyegette az olajállamokat - ez az öt tényező sajátos amerikai pozíciót alakított ki Szadat halálakor a Közel-Keleten. Az amerikai diplomácia gyakorlatilag egyetlen sikert tudott csak felmutatni: Egyiptom és Izrael különbékéjét, amelyet azonban elutasítottak a térség országai. Ez az alapállás az amerikai célok iránt közömbössé tette a potenciális szövetségeseket, és megszaporította az ellenfelek számát. Washington elképzelései különféle katonai szövetségekről - mint például a Tehe- rán-Kairó-Rijad-tengely vagy később, a sah bukása után, Egyiptom és Szaúd- Arábia együttműködése, amelyhez lazán csatlakozik Izrael is - sorra megbuktak. Az, ami fennmaradt, és amelyet a Bright Star hadgyakorlat is jelképezett: Egyiptom, Szudán és Omán katonai együttműködése az Egyesült Államokkal rendkívül gyenge pótléka volt csupán a korábbi elképzeléseknek. És ennek a gyenge, laza kapcsolatnak az alapja: miképpen alakul a jövőben Washington és Kairó viszonya. Szadat személye ebből a szempontból is biztosítéknak számított (a Bright Star hadgyakorlat hadműveleti terveit még személyesen hagyta jóvá). Halála emiatt is nyugtalanság forrása az amerikai stratégiai tervezők számára. III. Mindeddig arról volt szó, hogy a Szadat által vezetett Egyiptom gyors külpolitikai fordulata milyen módosulásokhoz, átértékelésekhez vezetett az amerikai politikában, és milyen következményekkel járt Washington számára. A Szadat halála utáni időszak útkeresése azonban nem elemezhető azon tényezők ismerete nélkül, amelyek Szadatot arra indították, hogy fordítson az egyiptomi politika kormányrúdján. Mindenekelőtt a Szadatra nehezedő belpolitikai és gazdasági nyomást kell figyelembe venni. Elnökségének első éveiben több kísérletet is tett arra, hogy a katasztrofális gazdasági helyzet és a „sem béke, sem háború” állapot miatti belső elégedetlenséget leszerelje. Szadat elnökségének már első hónapjaiban az Egyesült Államok felé fordult, hogy a gyakorlatba is átültesse azt a felfogást miszerint az Egyesült Államok az egyetlen erő, amely a rendezés érdekében képes 103
