Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 4. szám - Horn Gyula: A békés egymásmellettélés a nyolcvanas években
technológiai fejlődésének meggyorsítását. Hozzátehetjük: az Egyesült Államoknak, helyzetéből adódóan, nem fűződik különösebb érdeke a gazdasági együttműködés fejlesztéséhez a szocialista országokkal. Mindebből következően az amerikai külpolitikában fokozatosan teret nyert a korlátozott enyhülés koncepciója és gyakorlata. Az imperializmus egyik sajátossága, hogy az erőt, mindenekelőtt a katonai erőt tekinti legfőbb eszközének a politika alakításában. Éppen ezért a katonai fölény megszűnésével próbálja indokolni a sorozatosan elszenvedett politikai kudarcokat. Ebből a felfogásból logikusan adódik, hogy az agresszív burzsoázia a pozícióit az erő újbóli növelésével, a katonai tényezők szerepének fokozásával kívánja megszilárdítani. Ezzel függ össze, hogy az amerikai doktrína a már klasszikusnak ítélhető elrettentés elvét folyamatosan kibővíti a katonai offenzívat is magában rejtő fenyegetésekkel. Elérendő célként tűzték ki, hogy az Egyesült Államok stratégiai-technikai fölényre tegyen szert a Szovjetunióval szemben az úgynevezett első csapás kivédhetősége terén. Nem kétséges, hogy ez a politika lényegében a kialakult erőegyensúly megváltoztatására irányul. Ezt segíti a hidegháborús időszakra emlékeztető propaganda is, amely igyekszik elhitetni a nemzetközi közvéleménnyel, hogy a Szovjetunió katonai támadással fenyegeti a nyugati világot, s ily módon kíván pszichológiai alapot teremteni a fegyverkezés fokozásához. A kialakult helyzet sajátossága, hogy jelenleg nincs olyan két- vagy többoldalú egyezmény, amely hatékonyan korlátozná a nemzetközi monopoltőke fegyverkezési törekvéseit. Mi több, még a tényleges és széles körű fegyverzetellenőrzési intézkedések is hiányoznak. Annak ellenére, hogy a stratégiai csapást mérő eszközök fejlesztése az egész világ biztonságát érinti, az erre vonatkozó döntések főleg nemzeti elhatározás alapján születnek. A veszélyes tendenciák ellenére sem állíthatjuk azonban, hogy az Egyesült Államok hivatalos politikájában teret nyert volna a világháború kirobbantásának irányzata. Inkább arról van szó, hogy olyan irracionális törekvések kerültek előtérbe, amelyek nem számolnak kellően a fegyverkezési dinamizmusnak a világ - benne az amerikaiak - biztonságát fenyegető veszélyekkel. Megjelent a háború megnyerhetőségének doktrínája, amely az újabb típusú fegyverzetek rendszerbe állítására, a hadászati pontosságra hivatkozik, figyelmen kívül hagyja azonban a legfontosabbat: a másik fél által elért fejlődést. Az erőfölény megteremtésére vonatkozó nézetekkel és törekvésekkel kapcsolatban néhány fontos tényező számbavétele szükséges. A jelenlegi világpolitikai erőviszonyok alapvető realitása, hogy a szembenálló felek katonai erejének növekedése között lépések és ellenlépések sorozatából álló szoros kölcsönhatás érvényesül. A hagyományos és a nukleáris fegyverzetek fejlesztésére egyaránt érvényes, hogy bármely fél előrelépését a másik fél képes ugyanazon vagy más területen igen gyorsan ellensúlyozni. Történelmi tény, hogy az Egyesült Államok lépett mindig elsőként a tömegpusztító eszközök fejlesztése terén, nem titok azonban, hogy a Szovjetunió, ha kényszerűségből is, de minden 5
