Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Dobozi István: Gazdasági konfliktusok Fekete-Afrikában
részben pedig azért, mert attól tartanak, hogy az láncreakciót váltana ki az egész fejlődő világban, s nemkívánatos gyakorlatot honosítana meg a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. Az afrikai országok erőteljes politikai nyomására egyes fejlett tőkés országok hozzájárultak a legsúlyosabb helyzetben levő országok hivatalos adósságainak az elengedéséhez. Franciaország például 1979-ben törölte néhány Szahel-ország (Felső-Volta, Mali, Csád, Közép-afrikai Köztársaság, Guinea) hivatalos adósságát. Számos fekete-afrikai ország, amely reálisan nem követelheti adósságának teljes elengedését, az adósságtörlesztés feltételeinek javításáért (a törlesztés átütemezéséért, a törlesztési idő meghosszabbításáért, a kamatláb csökkentéséért stb.) száll síkra, beleütközve számos vezető tőkés ország kormányának ellenkezésébe. Állandósult konfliktusforrás a fekete-afrikai országok és a vezető tőkés országok viszonyában az utóbbiak által nyújtott pénzügyi támogatás elégtelensége (sőt csökkenő reálértéke). Az egy főre jutó hivatalos pénzügyi támogatás olyan időszakban mutat-reálértékben kifejezve - csökkenő tendenciát, amikor a fekete-afrikai országok gazdasági nehézségei - nem utolsósorban az olajárrobbanás következtében - fokozódnak. Az Egyesült Államok például már hosszú ideje — adósságtörlesztés, kamatfizetés és az amerikai vállalatok afrikai beruházásaiból származó nyereség formájában - sokkal több pénzt von ki Afrikából, mint amennyit oda irányít gazdasági segélyek formájában. Ez a körülmény érthető módon kiváltja az afrikai országok elégedetlenségét az amerikai segélypolitikával szemben. Az afrikai országok és a területükön működő transznacionális társaságok közötti ellentmondások A fekete-afrikai gazdasági konfliktusok között különösen fontosak a transznacionális társaságok és a befogadó országok kormányai, illetve nemzeti tőkéi közötti ellentétek. Sok országban a külföldi tőke gazdaságstratégiai pozíciókat tölt be az egyes államok nemzeti gazdaságaiban. A fejlődő országban működő transznacionális vállalat és a befogadó ország viszonyát a kooperáció és konfrontáció kettőssége jellemzi. Ezen belül az utóbbi évtizedben a konfliktuselem erőteljesen megnövekedett. Számos fekete-afrikai ország kormánya a külföldi tőke részleges vagy teljes államosítását, hatékony ellenőrzését (különösen a kitermelőiparban) fontos gazdasági dekolonizációs lépésnek tartja. A kormányok ellenőrzési és államosítási intézkedései a külföldi monopóliumok gyakran koordinált ellenállásába ütköznek. A befogadó ország kormánya és a transznacionális társaság közötti konfliktus súlyossága természetszerűleg jelentős mértékben attól is függ, hogy a fokozottabb nemzeti ellenőrzés milyen formában valósul meg, s az ellenőrzési intézkedések milyen mértékűek. A tapasztalatok szerint a teljes államosítás (amely esetében a legritkábban tudnak a 95
