Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Dobozi István: Gazdasági konfliktusok Fekete-Afrikában
felek egyetértésre jutni a kielégítésben, illetve annak feltételeiben, a külföldi tőke tulajdonosi jelenlétének teljes felszámolása idézi elő a legsúlyosabb konfliktusom kát. Amikor például a zambiai kormány a hetvenes évek elején államosított egy sor — amerikai vállalatok tulajdonában levő - rézüzemet, az uralkodó szerepet betöltő monopóliumok - megtorlásként és a kormánytól való engedmények kicsikarása végett - a réz világpiaci árát hirtelen jelentősen (mintegy 84 százalékkal) csökkentették. Ezzel a lépéssel hosszú időre súlyos gazdasági helyzetbe hozták a rézexportból származó bevételektől nagy mértékben függő országot. (A hetvenes évek elején az ország exportbevételeinek 94 százaléka származott a rézkivitelből.) Az „afrikanizálási” intézkedések konfliktuskeltő hatása különösen abban az esetben válik erőteljessé, ha a transznacionális vállalatok tárgyalási pozícióik erősítésére segítségül hívják anyaországaik kormányait is. Különösen az amerikai vállalatok élnek ezzel a gyakorlattal, kérve, hogy Washington gyakoroljon politikai és gazdasági nyomást (például a kölcsönök és a gazdasági segély folyósításának leállításával való fenyegetés útján) a kisajátítást végrehajtó ország kormányára. (Az amerikai külügyminisztériumban külön osztály foglalkozik az amerikai magáncégek fejlődő országokban történő kisajátításának eseteivel.) Meg kell állapítani azonban, hogy a külföldi tőke nagyfokú alkalmazkodóképességről tett tanúbizonyságot a fekete-afrikai kormányoknak a fokozottabb nemzeti ellenőrzés elérését célzó intézkedéseivel kapcsolatban. A befogadó ország kormányával való állandósult konfliktus nem érdeke a külföldi monopóliumoknak sem. A vállalatok - egyebek között - megtanulták, hogy a tulajdonosi pozícióik részleges vagy teljes elvesztése nem jelenti automatikusan ellenőrzésük megszűnését, mivel a technológia, a tőkeellátás, az irányítás, az értékesítés stb. terén a fekete-afrikai kormányok változatlanul rászorulnak a monopóliumok szolgáltatásaira. A külföldi társaságok ezért ma már összehasonlíthatatlanul nagyobb hajlandóságot mutatnak különféle típusú rugalmas partneri viszony (közös vállalatok, szolgáltatási, management-szerződések stb.) kialakítására a fekete-afrikai országok kormányaival, sőt állami szektorával is. Mind több transznacionális vállalat ismeri fel, hogy az állami szektorhoz tartozó társaságokkal való partneri viszony, a jelentősebb tulajdonosi részvételt nem eredményező együttműködési formák és a vállalati irányítói szervezet „afrikanizálása” nagyobb politikai és gazdasági biztonságot nyújt számukra, mérsékli a politikai támadási felületet. A nyugat-európai és japán bázisú transznacionális vállalatok e téren sokkal mesz- szebbre jutottak el, mint amerikai társaik, amelyek még ma is gyakran választják a konfrontációs stratégiát az „afrikanizálási” törekvésekkel szemben. A befogadó ország és a külföldi érdekeltségek közötti konfliktusok másik szintje a helyi tőke bizonyos szektorai és a külföldi tőke között húzódik. A külföldi tőke jelenlétéből számos afrikai ország nemzeti burzsoáziájának tekintélyes része nagy hasznot húz. Különösen az egyértelműen kapitalista utat járó országokban - például Kenya, Zaire, Nigéria vagy Szenegál - alakult ki szoros érdekszövet96
