Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Inotai András - Török Ádám: A transzatlanti kapcsolatok gazdasági alapjai
Úgy tűnik, hogy a hagyományosan nagy befolyással rendelkező szabadkereskedelmi lobby18 tért vesztett, az elmúlt évtizedben még a világkereskedelem liberalizálásáért fellépő belső erők bázisa összeszűkült. Ebben az Egyesült Államok számára kedvezőtlenül változó világgazdasági erőviszonyok mellett szerepe volt az EK hetvenes években erőteljesen kiépülő társulási rendszerének, amely a világ különböző területein látszott fenyegetni amerikai érdekeltségeket. Ennél lényegesebbek azonban a magában az Egyesült Államokban lejátszódott folyamatok. A szabad kereskedelem ugyan jelentős nyereséggel járt az amerikai gazdaság egésze számára, de ez a nyereség igen egyenlőtlenül oszlott meg (a déli, a nyugati és a közép-nyugati területek nyertek a legtöbbet). Különösen fontos hangsúlyozni, hogy a veszteségek azokon az északkeleti vidékeken halmozódtak fel, amelyek hagyományosan a Hberalizmus zászlóvivői voltak, de amelyeket a múlt században, illetve az e század elején kiépült iparszerkezet egyre terhesebb gyengeségei, az itteni gazdasági szerkezet fokozódó elavulása újabban az erőteljes védekezésben, a külföldi versennyel szembeni mesterséges elzárkózásban tettek érdekeltté. Ezzel a szabadkereskedelmi lobby egyik fellegvára nemcsak megszűnt létezni, de védői egyre inkább átálltak a protekcionisták táborába.19 A protekcionizmust erősítő másik belső folyamat politikai természetű: bizonyos külpolitikai célok elérésére előszeretettel alkalmazták a múltban és alkalmazzák jelenleg is az embargót (akár az export, akár az import, akár mindkettő korlátozását, illetve megtiltását). Az amerikai politikai intézményrendszer az ilyen nyomásokkal szemben igen kevéssé ellenálló. Bár a hetvenes évek egésze alapján elhamarkodott dolog volna a protekcionizmus egyértelmű eluralkodásáról beszélni, kétségtelen, hogy az elzárkózás hívei megerősítették hídfőállásaikat a legfontosabb döntéshozatali szervekben, mindenekelőtt a törvényhozásban. (A végrehajtó hatalomban a szabadkereskedelmi álláspont hagyományosan erősebb.) Különösen jól látszik ez a térnyerés a tőkés világgazdaságot a hetvenes években talán legerősebben megrázkódtató nyersanyag- és energiaszektorban és az energetikai koncepciók kimunkálásában. Eltérő gazdasági adottságok — különböző energiapolitikák Az 1973 őszi olajáremelkedés, az arab olajforrásokhoz való hozzájutás biztonságának csökkenése, a holland piac (Izrael-barát magatartása miatti) bojkottálása számos olyan kérdést vetett fel, amelyekre az Atlanti-óceán mindkét partján gyors és hosszú távon is képviselhető választ kellett találni. Valamennyi fejlett tőkés ország számára ekkor tudatosodott drámai erővel a külső olajforrásoktól való függőség, amely az egyik oldalon közös akciókat igényelt, a másikon azonban - az előbbivel párhuzamosan - sajátos külön utakat eredményezett. Az Egyesült Államok kezdeményezésére 1974 őszén létrejött a Nemzetközi Energiaügynökség, amelynek célja az OECD-országok energiapolitikájának összehangolása, 72
