Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Inotai András - Török Ádám: A transzatlanti kapcsolatok gazdasági alapjai
kritikus helyzetekben a kölcsönös segitségnyújtás volt. Az EK és az Egyesült Államok közötti megállapodás azonban nem volt teljes. Az EK-tagállamok egymás között sem tudtak közös alapot kidolgozni: Franciaország távol maradt az ügynökségtől. Ugyanakkor valamennyi EK-tagállam elutasította az OPEC-kel szembeni közös olajimportőri front létrehozását, mert egy esetleges, egész Nyu- gat-Európára kiterjedő olajembargótól féltek. Ellenezték az Egyesült Államok által javasolt és a deficites olajfogyasztó országok támogatására tervezett nemzetközi kölcsönalapot is, mert attól tartottak, hogy az alapból támogatott országok gazdasága így végső soron a hitelező országok (nem utolsósorban az Egyesült Államok) fokozott ellenőrzése alá kerül.20 A kérdés kezelésének eltérései azonban nemcsak a közös intézmény létrehozása és szerepe körül kristályosodtak ki, hanem sokkal erőteljesebben érvényesültek azokon a területeken, amelyeken összehangolt lépésekre kísérlet sem történt. Nyugat-Európa úgy gondolta, hogy az olajárak felemelésében az amerikai transznacionális olajvállalatok is tevékeny részt vállaltak, és - akár az amerikai kormánnyal összehangolt lépésről volt szó, akár nem - hozzájárultak annak az 1971-ben elkezdett amerikai gazdasági stratégiának a megvalósításához, amely a tőkés világgazdaságban az Egyesült Államok kárára megváltozott erőviszonyok módosítását, Nyugat-Európa és Japán visszaszorítását, az amerikai gazdasági hegemónia megszilárdítását (pontosabban visszaállítását) volt hivatott szolgálni. Az Egyesült Államokban viszont erősödött az a gyanú, hogy a nyugateurópai országoknak az olajexportőr arab államokkal folytatott kétoldalú tárgyalásai könnyen a közel-keleti politikai helyzet megváltozásához, az Izraelt támogató amerikai politika elszigetelődéséhez vezethetnek. Az Egyesült Államok és az EK főbb energetikai mutatószámai közötti eltérések természetesen nemcsak az olajpiac 1975-74. évi változásaira adott válaszok különbözőségét indokolták, hanem nagymértékben meghatározták a követendő energiapolitikákat és azok lényeges eltéréseit is. Bár az amerikai energiafelhasználás a nyugat-európai gazdasági közösségének kétszerese, még így is jóval kevésbé függ a külvilágtól, mint az EK, mert energiatermelése mintegy négyszerese az EK-énak. Mindamellett nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy 1973-1977 között - az angol olajtermelés következtében - valamivel nőtt a nyugat-európai önellátottság, míg az amerikai drasztikusan romlott. Ez vezetett oda, hogy az amerikai szaksajtó „túlreagálja” a „függőség” kérdését: a túlzott függőséget veszélyesnek, természetellenesnek, megszüntetendőnek véli. Nyugat-Európa, amely évtizedeken keresztül a kölcsönös függőségek láncolatában élt, és ebben a környezetben érte el gazdasági eredményeit, ezt a helyzetet önmagában nem tartja elviselhetetlennek, sőt éppen ezt érzékeli természetesnek. Törekszik természetesen az olajfüggőség növekedésének megakadályozására, amennyiben takarékossági programokat hirdet meg, s kisebbrészt új energiahordozók kifejlesztését támogatja. 1973 és 1977 között az EK-országok külső olajimportja mennyiségében visszaesett, ami nem magyaráz73
