Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 1. szám - M. Aczél Sándor: Japán és a trilateralizmus

1 Kiichi Aiichi: Japan’s Legacy and Destiny of Change. Foreign Affairs, 1969. október. 30. i.

2 Idézi: D. V. Petrov: Japonyija v mirovoj polityike. Mezsdunarodnije Otnosenyija, Moszkva, 1973. 7. 1.

3 Kei Wakaizumi: Japan’s Passive Diplomacy Reconsidered. Asian Pacific Community, 1978- 1979. 3. sz. 42. 1.

4 Ua. 52. 1.

5 A nixoni-kissingeri „békestruktúra” ötpólusúnak ábrázolta a világ hatalmi képletét, amelyben az öt nagyhatalom (az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nyugat-Európa, Japán és Kína) kölcsönösen sakkban tartják egymást. Az amerikai külpolitika feladata, hogy a pólusok ellentéteit kiaknázva közöttük dinamikus egyensúlyt biztosítson. Brzezinski trilaterális koncepciója a pentagonális erőegyensúly-játék helyébe a maga „libikóka-modelljét” állította: az amerikai-szovjet katonai bipolaritás tengelye két végén két háromszög helyezkedik el; az Egyesült Államok-Nyugat-Európa-Japán háromszög alapvető tartalma az együttműködés, de vannak konfrontációs elemek is. Az Egyesült Államok-Szovjetunió-Kína háromszögben a helyzet fordított. A tőkés hatalmak fölénye e koncepció szerint azáltal biztosítható, ha a mindkét háromszögben jelenlevő Egyesült Államok az egyes háromszögek alapvető tendenciájának erősítésére törekszik.

“Idézi: D. V. Petrov: i. m. 81. 1.

7 Zbigniew Brzezinski: U. S. Foreign Policy: The Search for Focus. Foreign Affairs, 1973. június. 723. 1.

8 Zbigniew Br^efinski: Japan’s Global Engagement. Foreign Affairs, 1972. január. 35. 1.

3 Zbigniew Brzezinski: The Fragile Blossom. Crisis and Change in Japan. Harper and Row, 1972. 117. 1.

10 Kei Wakaizumi: Tanaka’s Approach to Summit Diplomacy. Pacific Community, 1974. január. 278. 1.

11 Zbigniew Brzezinski: The Fragile Blossom. Crisis and Change in Japan. Harper and Row, 1972. 134. 1.

Japán Brzezinski szerint a következő alternatívák közül választhatna:

a) Kizárólagos szövetség az Egyesült Államokkal. Ez a korábbi pozíció az új világpolitikai struktúrában Japánt sem elégíti ki.

b) A jelenlegi (1971-1972-es) „ambivalens” szövetségi viszony az Egyesült Államokkal, feszültségekkel, csalódásokkal. Ez Japán számára az „elszigeteltség és meghatározatlanság” állapotát jelenti.

c) Egy semleges Japán. Ennek két módja képzelhető el: - Fegyvertelenül semleges. Ez légüres teret teremtene Ázsiában, főleg akkor, ha az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatok megszakításával is járna. Lehetősége azért is valószínűtlen, mert még Svájcnak és Svédországnak is jelentős fegyveres erőt kellett kifejlesztenie.- Fegyveresen semleges. Hogy ez kellően megalapozott legyen, Japánnak igen komolyan kellene fegyverkeznie. Következménye a félelem és a bizonytalanság lenne. Csak egy súlyos belső vagy nemzetközi válság diktálhatná ezt a megoldást, amit a jelenlegi fejlődési tendenciák kizárni látszanak.

d) Fegyveres, jogait erőszakosan érvényesítő Japán. Súlyos fegyverkezést feltételez, és ellenséges viszonyhoz vezet a nagyhatalmakkal. Súlyos nemzetközi válság során alakulhat ki, illetve ha az Egyesült Államok teljesen izolacionista és protekcionista politikát folytatna. Lehetősége nem teljesen zárható ki, de kevéssé valószínű.

e) Egy sokoldalú, aktív politikát folytató Japán. Alkotó szerepet tölthetne be a nemzetközi politikában mind regionális, mind azt meghaladó szinten. Ez az Egyesült Államok számára a legkívánatosabb alternatíva, s a legvalószínűbb is.

12 Ua. 126. 1.

13 Ua. 135. 1.

14 Ua. 135. 1.

15 Ua. 135. 1.

14 Ua. 137. 1.

17 Ua. 138. 1.

18 Zbigniew Brzezinski: Az Egyesült Államok és Japán. Amerikai Külpolitikai Állásfoglalások, 1978. 143. 1. Magyar Külügyi Intézet.

56