Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 1. szám - M. Aczél Sándor: Japán és a trilateralizmus

sült Államok lehetőségei egy ilyen összefogás megakadályozására. Mivel e helyzet részben az erőviszonyok jelenlegi állapotának a következménye, az erőeltolódás tartós tendenciája elvben lehetőséget teremthet a japán-nyugat-európai különérdekek fokozottabb érvényesítésére az Egyesült Államokkal szemben. Ez az eshetőség viszont a kétoldalú problémák áthidalásának is függvénye, amihez Japán például gazdasága számára alternatív piacok keresésével járult hozzá. (Elsősorban a harmadik világban - ennek is főleg fejlettebb szektorában -, de ilyen lehetőséget jelenthet számára a szocialista világ is.)

Összegezve: a trilateralizmus Japánnak megnövekedett nemzetközi súlya elismerését jelenti. Lehetőséget nyújt számára aktívabb világpolitikai szerep betöltésére, de egyúttal keretet is von e köré. Japán a lehetőség kiaknázására, másrészt a keret lazítására törekszik. Részvételét a vezető tőkés országok együttműködésében nemcsak uralkodó osztályának érdekei determinálják, hanem gazdasági és védelmi sebezhetősége, az Egyesült Államoktól való függése, érzékeny geopolitikai és belpolitikai helyzete is. E tényezők összességének hatására óvatos, konzervatív külpolitikát folytat.

Japán külpolitikai törekvéseinek nem a trilateralizmus a meghatározó eleme, hanem a japán monopoltőkés osztály érdekei. Ezek számos esetben egybeesnek a többi vezető tőkés hatalom törekvéseivel, de az osztályérdekek alapvető közösségén túl már jellemzőbb az érdekek ütközése, a kétoldalú kapcsolatokban pedig az antagonizmusok dominálnak. Japán gazdasági és politikai eszközökkel törekszik világpolitikai pozícióinak javítására. Ennek nyomán versengése erősödni fog a többi tőkés hatalommal. A vetélkedésben növekedni fog a műszaki-tudományos terület, a külkapcsolatokat illetően pedig a harmadik világ jelentősége. Japán az Egyesült Államokkal fennálló szövetségesi kapcsolat- rendszer fenntartása mellett foglal állást, ezen belül azonban lazítani akar függésén. A nyugat-európai országokkal kapcsolatai lassan, ellentmondásosan fejlődhetnek. E reláció a japán külgazdasági kapcsolatok fejlesztésének és egy önállóbb külpolitikai irányvonal kialakításának egyik, más relációkat nem helyettesítő alternatívája. A kínai-japán együttműködés Japán gazdasági érdekeltsége, regionális vezető szerepének alakulása, az amerikai stratégiai törekvések és a kínai politika tényezőinek kölcsönhatásában fog fejlődni.

Japán érdekelt a Szovjetunióhoz és a közép-kelet-európai szocialista országokhoz fűződő kapcsolatai fejlesztésében. E kapcsolatok kiépítettsége ma már tartós tényezője a japán külpolitikának. A szocialista országok a kölcsönösen előnyös együttműködés eddigi eredményeire alapozva törekedhetnek annak elérésére, hogy Japán pozitívabb szerepet játsszon a világpolitikában. Nem állítható, hogy nélkülözhetetlen partnerei vagyunk egymásnak, de kapcsolataink fejlődése mindkét fél boldogulását - így Japán nemzeti érdekeit is - szolgálja, szemben az amerikai stratégiai elképzelésekkel és Kínának a nemzetközi feszültség éleződéséhez vezető és Ázsia békéjét veszélyeztető politikájával.

55